EGY PÁLYÁZATRA ÍRT MŰ - ZAFÍR GYÉMÁNT

Sziasztok!

Ez a történet, akár egy fejezete is lehetne a műnek, de nem az.

Viszont remélem, hogy tetszeni fog nektek!

Kellemes olvasást!

˜ ˚ ˜

LILY SZEMSZÖGE:

- Nem jöttök nézni a filmet? – kérdezte Emmett, amikor kifelé jöttünk a konyhából Nessie-vel, a vacsora után.

- De, már megyünk is, csak segítettünk Esmének – ugrottam át a kanapé háttámláját, és közvetlenül mellette landoltam.

- Lily, olyan vagy, mint egy macska. El sem tudom képzelni, hogy milyen leszel vámpírként – rázta a fejét a nagydarab vámpír.

- Emmett, tudom, hogy ez furcsának fog tűnni, de én alig várom. Ti annyira szabadok vagytok. A gyorsaság, az erő, a száguldás, és főként, Nessie fákon való akrobatikus elemei, ez, mind olyan jó dolgok lehetnek. Sajnos én ezeket nem tudom, így emberként megélni – dőltem a vállának.

- Na, jó, elég legyen a búslakodásból – karolta át a vállamat. – Ne is gondolj a betegségedre – kacsintott rám.

- Rendben, de mit is fogunk megnézni? – kérdeztem.

- Valami táncos filmet – húzta fel az orrát.

- Em, tudod, hogy nekem azok nagyon tetszenek. Indítsd már el – türelmetlenkedtem, ő pedig egy nagy sóhaj kíséretében, benyomta a play gombot.

A film valahol Dél-Amerikában játszódott, és egy fiatal bennszülött lányról szólt, aki ki akart törni, az őt körülvevő nyomorból. És mivel tehetsége volt a tánchoz, benevezett egy versenyre, ahol megismerkedett egy jóképű, szintén tehetséges fiúval, akiről kiderült, hogy nagyon gazdag. Sok megpróbáltatáson mentek keresztül, és a lánynak a végén teljesült az álma, és New York legpatinásabb színházának egyik táncosa lett.

- Ez nagyon jó volt – bámultam még mindig a tévét. – Dél-Amerika csodálatos hely lehet.

- Nem jártál még ott? – kérdezte Emmett.

- Nem – válaszoltam szomorúan. Ezután felmentem aludni, ahogyan Nessie is.

˜ ˚ ˜

- Jó reggelt – rohantam le a lépcsőn, és majdnem hasra estem a bőröndökön, amik az ebédlőasztal mellé voltak készítve. – Valaki utazik? – álltam meg hirtelen.

- Igen, az egész család – sétált felém Rosalie. – Dél-Amerikába megyünk, meglátogatjuk az amazonokat.

- MI? Dél-Amerikába? És kik, azok az amazonok? – kérdeztem nagyon, de nagyon izgatottan.

- Ők – fogta meg a kezemet Nessie. – Zafrina, Senna és Kachiri.

- Hű, milyen magasak, és a hosszú végtagjaik – ámuldoztam, a látványtól. - De nagyon szépek, viszont a vörös szemük – állapítottam meg, miután barátnőm elengedte a kezemet.

- Hát igen, ők nem állati vérrel táplálkoznak, de nagyon kedvesek – szólalt meg Carlisle mögöttem.

- Azt nem kétlem. Viszont konkrét célja is van a látogatásnak, vagy …

- Konkrét cél? – kérdezett vissza Emmett. – Ha azt nézzük te – vigyorgott.

- Ezt, hogy értsem? – kerekedtek el a szemeim.

- Tegnap azt mondtad, hogy nem jártál még ott, így éjszaka foglaltam le jegyeket, és nemsokára indulunk is.

- Te aztán nem vagy semmi Emmett. Viszont akkor mennék is pakolni – indultam el felfelé, mire mindenkiből kitört a nevetés. – Most mi van?

- Lily, nyugi, Alice és Nessie már összecsomagoltak neked – válaszolt Edward, én pedig morcosan a lányok felé fordultam.

- Hé, akkor nem álmodtam, hogy valaki matat a szobámban.

- Nem, nem álmodtál. Azok csak mi voltunk – mosolygott Alice, én meg csak a fejemet ráztam.

- Jó reggelt – vetődött be az ajtón Jake, egy bőrönddel.

- Szia – néztem rá. – Te is jössz?

- Igen, sőt Paul is – ült le a fotelba.

- Tényleg?! – néztem Emmettre.

- Igen, nekik is rendeltem jegyet, igaz a bátyám nem örült az ötletnek, de ha rólatok van szó, akkor úgyis mindig mindenbe belemegy.

- Köszi Em, és neked is Edward – intettem feléjük.

- Na, itt is vagyok – lépett be az ajtón Paul, és nála csak egy eléggé megtömött hátizsák volt.

- Szia – sétáltam felé. Ő pedig levette a táskáját és magához ölelt.

- Paul, mindent bepakoltál, amit mondtam? – kérdezte tőle Alice.

- Igen, mindent. De miért? – érdeklődött.

- Mert csak egy hátitáskát hoztál – húzta fel a szemöldökét a nagynéném.

- Alice, szerintem ott sem lesz szükségünk csak egy rövidnadrágra, úgyhogy ami kell az bent van – kacsintott rá kedvesem.

- Remélem, azért pólót is hoztál? – dobott felé egyet Emmett.

- Megnyugtatlak, azt is hoztam – gyűrte össze a pamut darabot, majd visszavágta, amire mindenkiből felhőtlen kacagás tőrt ki.

- Na, induljunk, mert még a végén lekéssük a gépet – indult el egy bőröddel kifelé Carlisle, majd pár perccel később már a reptér felé tartottunk.

A repülőút se nem volt rövid, se nem volt hosszú, de azért kellőképpen elfáradtam. Főleg azon az úton, amit terepjáróval tettünk meg az őserdő közepébe. Annyira csodás hely, főleg az állatvilága, ami Emmettnek tetszett még rajtam kívül a legjobban, mondjuk ő táplálkozási célból dörzsölte össze a tenyerét mellettem.

Mikor megérkeztünk az úti célunkhoz, egy cseppet ledöbbentem. Az otthoni ház nagyságával vetekvő építménnyel álltam szemben, ami teljesen beleolvadt a környezetbe. Mikor mindenki kiszedte a csomagjait és elindultunk a ház felé, a három amazon levetődött a mellettünk lévő fáról, a frászt hozva rám.

- Sziasztok – üdvözöltek minket egyszerre. Élőben látni őket, még felemelőbb látvány volt. Ahogy néztem őket, a nagymacskák jutottak az eszembe róluk. A ruháik is állati bőrből készültek, és teljesen feszültek a testükön, de nagyon szépen voltak megmunkálva. Egyedül a vörös szemük keltett bennem félelmet, mert vadságról árulkodott.

- Te vagy Lily – lépett elém az egyikük, én pedig nem sértésképp, végignéztem rajta. – Örülök, hogy megismerhetlek.

- Igen, én. Te pedig Zafrina vagy, ha nem tévedek, és én is örülök a találkozásnak.

- Látom kaptál rólunk felvilágosítást, netán képeket is? – nézett Nessie-re.

- Igen, én voltam az elkövető, de ugye nem haragszotok? – sétált felénk a barátnőm.

- Dehogy is haragszunk. Viszont pont jókor jöttetek, mert holnap indul egy vásár, amit minden évben megtartanak, és sok szép dologhoz lehet hozzájutni, nagyon olcsón.

- Áh, ez nagyon jó hír – lelkendezett Alice, majd bementünk a házba.

Minden bútor, amit bent láttunk, az fákból és indákból készült, tökéletesen illett a lányokhoz. Paullal megkaptuk az egyik fenti szobát, amit egy hatalmas függőágy foglalt el.

- Atyám, hogy fogok én ebben aludni? – tettem le a földre a bőröndömet, és ekkor Paul megköszörülte a torkát.

- Mármint azt szeretted volna kérdezni, hogy hogyan fogunk aludni – nézett rám.

- Jaj, ne haragudj – léptem közelebb hozzá. – Nem akartalak megbántani, csak tudod …

- Semmi baj – ölelt át. – Majd megoldjuk valahogy. De gyere, menjünk le a többiekhez. Mikor leértünk, a házban senkit nem találtunk, és kiderült, hogy páran elmentek vadászni, és csak Jake, Nessie és az amazonok ültek kint.

- Van kedvetek fürdeni egyet? – kérdezte Senna.

- Persze, hogy van – ugrott fel Nessie, és berángatva engem a házba, fürdőruhába kényszerített. Ezután az egyik terepjáróba pattantunk és fogalmunk sem volt, hogy Senna hová is fog vinni minket. Viszont amikor odaértünk a Paullal titkos helyünk jutott az eszembe. Vízesés, kristálytiszta víz, és mindenhol zöld fák, amikről liánok lógtak le, némelyik a vízbe.

- Na, gyertek, a víz elég meleg – intett felénk Kachiri, majd egy fára ugrott, arról pedig egy liánra, ami a dinamizmusától a folyó közepéig lendült, ő pedig ekkor beleugrott a folyóba.

- Lányok, ha nem haragudtok, mi elmegyünk egy kis felfedezőútra – lépett közénk Jake.

- Jó, menjetek nyugodtan – mondta Nessie, ami elsőre meglepett, majd megcsókolta barátját, és ugyanúgy tett, mint az előbb Kachiri. Én pedig csak néztem, ahogy suhan a víz felé, de addigra már a fiúk a fák között száguldoztak.

- Gyere Lily – fogta meg a kezemet Zafrina.

- Jó, de én is ki szeretném ezt próbálni – mutattam a liánra, ő pedig felkapott, és egy pillanat töredéke alatt a fa ágán álltunk. Ő közelebb húzott hozzám egy liánt, én pedig nekifutásból ellöktem magam az ágtól és a folyó felé lendültem. Viszont amikor elengedtem egy kicsit megijedtem, mert elég magasan voltam a folyó felett, és féltem, hogy rosszul fogok a vízbe érni. De ekkor valaki elkapott és együtt estünk a vízbe. Mikor feljöttünk a felszínre Jasper arca volt az első, amit megláttam.

- Akkor ezek szerint te kaptál el – néztem rá.

- Igen én, habár Zafrina is megtette volna, mert nagyon korán engedted el a liánt.

- Köszi, egyébként én is így gondoltam, és be kell, valljam féltem egy kicsit – suttogtam.

- Na, ne mond, szerinted miért én kaptalak el? – mosolygott, majd felkapott és gyengéden a többiek felé dobott. Ekkor Alice kapta el a karom, és nyomott le a vízbe. Nagyon jól szórakoztunk, de totál kimerültem, úgyhogy kimentem a partra. De annyira kíváncsi voltam az egész őserdőre, hogy elindultam felfedezőútra. Nem is figyeltem, hogy merre megyek, csak egy hangos morgásra kaptam hátra a fejemet, de nem láttam semmit, majd rájöttem, hogy a morgás a fejem felől jön. Mikor felnéztem egy pumával találtam szemben magamat, és a szívem egy pillanatra esküszöm, hogy megállt. A ragadozó ekkor leugrott a fáról és szépen lassan sétált felém, de ekkor valaki a fának csapta.

- Jasper – sikoltottam, mert a puma felállt és rá akart támadni. – Ne öld meg Jasper, kérlek – de ő ismét a fához vágta.

- Ne öljem meg? – fordult felém, én pedig csak a fejemet ráztam. Ekkor ő becsukta a szemét és a puma egyszer csak eldőlt a földön. – Nem öltem meg, most csak alszik, de Lily, ilyet még nem csináltam. Állatokon sosem teszteltem a képességemet. Na, jó a farkasokon, de ők félig emberek, viszont ezek ösztönlények – mutatott a nagymacska felé. Én pedig leguggoltam a catamount vagy festett macska mellé, mert így is nevezik, és végigfuttattam ujjaimat a puha bundáján.

- Jasper, nem akarod még tesztelni a képességedet? – néztem rá.

- Ezt, hogy érted? – húzta fel a szemöldökét.

- Annyi érdekes állat van itt, és én mindet meg szeretném csodálni testközelből. Tehát te lenyugtatod őket, én meg gyönyörködöm.

Totál hülyének nézett, de belement a dologba, így testközelbe kerültem egy csomó különleges élőlénnyel, mint az anakonda, a boa, papagájok, kolibrik, jaguár, lajhár, tapír és valami lámafajta. De a legérdekesebb a vörös bőgőmajom és az elefántteknős volt.

PAUL SZEMSZÖGE:

- Jake, gyere már, ezt a barlangot megnézhetnénk – szóltam hátra.

- Mindjárt ott leszek én is – válaszolta, és én ezután már át is változtam, és elindultam a hasadékba. – Paul, várj már meg – ordított utánam.

- Itt vagyok előtted, nem kell kiabálnod – álltam meg, ő pedig így elém került. Bele akartam bokszolni a vállába, de nem értem el.

- Paul, vigyázz – szólt hátra nekem, jó tíz perc után, de későn, mert valami szikladarabban hasra estem.

- A francba – morogtam, és baromi nagyot vágtam a falba, amiből egy jókora darab le is tört.

- Hé, még a végén ránk omlik ez az egész – fogta meg a karomat Jake, de én kirántottam azt.

- Apám, ezt nézd meg – húztam oda a falhoz, ami a valamelyes beáramló fénytől iszonyatosan csillogott. – Mi a fene lehet ez?

- Fogalmam sincs, de ez a kékes árnyalat nagyon ütős. Gyere, keressük meg Edwardot, talán őt tudja – mondta Jake és már rohant is kifelé, de körülbelül fél óra múlva ismét a barlangban álltunk és Edward válaszát vártuk.

- Srácok, be kell valljam, hogy értek az ásványokhoz, de ilyet még nem láttam – jelentette ki, de ekkor hallottuk, hogy valaki bejött a barlangba. – Nyugi srácok, csak Zafrina az – tette a vállunkra Edward a kezét.

- Na, végre, hogy megvagytok – termett hirtelen előttünk az amazon. – De mit csináltok ti itt? – futtatta végig rajtunk a szemét.

- A fiúk találtak valami érdekeset. Talán te meg tudod mondani, hogy mi lehet ez – válaszolt neki Edward, és a falra mutatott.

- Hú, én sem láttam még ilyet, de várjatok csak – és ekkor belevágott a falba, amiből ismét kitört még egy darab, és most már elég nagy helyet tett ki a kékes árnyalatú ásvány. – Tudjátok él itt egy törzs, akik ékszereket készítenek, lehet, hogy ők tudják – fordult felénk. – De kellene kiszedni egy kis darabot.

- Azt majd én megoldom – lépett mellé Edward, és négy ütésből, kiszedett egy tenyérnyi nagyságú kékséget.

- Zafrina, el lehetne most menni ahhoz a törzshöz, még nincs annyira késő – kérdeztem tőle, mert terveim voltak ezzel a csodás lelettel.

- Persze, elmehetünk, de eléggé messze élnek innen – indult el kifelé.

- Az nem gond. És mond, milyen ékszereket készítenek? – érdeklődtem.

- Mindent. Nyakláncot, karkötőt, fülbevalót. Vagyis a törzs inkább az ásványokat dolgozza fel, és azokat szokta az egyik helyi ékszerbolt megvásárolni, és ezüstbe vagy aranyba foglalni. De a bolt tulajdonosa nagyon korrekt, mert szép összeget kapnak az emberek minden egyes darabért. De ők is készítenek ékszert, viszont azokat bőrre, vagy hasonló anyagokra főzik.

- Értem. Remélem, szerencsével járunk, és megtudjuk tőlük, hogy mit is találtunk – mondtam halkan, és észre sem vettem, hogy kiértünk.

Ezután átváltoztunk és követtük a macskaszerű nőt, aki eszeveszett sebességgel kerülgette a fákat. Az út tényleg sokáig tartott, és mikor már közel voltunk visszaváltoztunk és besétáltunk a faluba. Mindenki félreállt, amikor közel értünk hozzájuk, majd egy idős férfi előtt megálltunk. Zafrina számunkra érthetetlen nyelven kezdett el beszélni, amire a férfi csak bólogatott, és a kezemre mutatott.

- Paul, hozd ide, légy szíves az ásványt – mondta lágyan Zafrina, én pedig lassan elindultam felé, és az öregúr kezébe tettem a követ. De ekkor vettem csak észre, hogy a férfi vak, és ez nagyon meglepett. Ezután nem történt semmi, csak néma csendben figyelt mindenki, majd az idős ember megszólalt. – Paul, Sahan tudni szeretné, hogy mik a szándékaid a kristállyal – mondta az amazon.

- Szeretnék belőle nyakláncot készíttetni Lilynek – mondtam, Zafrina pedig fordított, majd ismét felém fordult.

- És mi az elképzelésed, mert ha kivitelezhető, akkor ők szívesen megcsinálják.

- Én egy szívre gondoltam – kezdtem bele, és ekkor megláttam egy lány nyakában hasonló ékszert, mint amit elképzeltem, és ahogyan elképzeltem. – Zafrina, én hasonlót szeretnék, mint ami annak a lánynak a nyakában van – mutattam a fiatal falubelire.

- Értem – bólintott, majd elkezdett ismét az érthetetlen nyelven beszélni, és elindult felénk. – Elkészítik, de beletelik pár napba, és majd akkor elmondja, hogy milyen ásvány is ez.

- Rendben, de légy szíves, ne mondjatok semmit Lilynek, mert meglepetésnek szánom – kértem őket.

- Nem fogja megtudni – mondta Zafrina, pár pillanattal később meg Edward. Maradtunk még egy kicsit a faluban, utána viszont rohannunk kellett haza, mert Edward közölte, hogy a lányok már várnak minket.

Mikor hazaértünk a Lilyék már aludtak, és mi is így tettünk, miután megvacsoráztunk. A napjaink ezek után nagyon jól teltek. Sokszor jártunk le fürdeni, arra a helyre, amit Senna mutatott meg nekünk. Felfedeztük a csodálatos állatvilágot, amit, mint kiderült Lily már megismert Jasper segítségével. Na, amikor elmesélték, hogy hogyan is történt az egész, én azt hittem, csak rosszul hallok, és nem tudtam, hogy Lilyre vagy Jasperre legyek mérges.

Aztán itt töltött egy hét alatt, felfedeztük a Guayanai-hegyvidéket, a Brazil-felföldet, az Andok hegységet, az Orinoco-alföldet, de a legjobban mindannyiunknak az Amazonas medence tetszett. Sőt az utolsó napunkon ellátogattunk a Zafrina említette vásárra, ahol rengeteg eladó portéka volt, és Lily vett is magának egy függőágyat, mert nagyon megtetszett neki a pihenés, a különös szőttesben. Aztán Nessie-vel együtt vettek még pár ruhát, ami tükrözte a helyi viseletet, de meg kell mondjam, hogy nagyon jól állt nekik.

Mikor hazaértünk, az amazonok búcsúvacsorát rendeztek a tiszteletünkre, és estefelé, vendégek érkeztek a faluból. Körülbelül tizenöten lehettek, köztük az idős férfi is, akit úgy vezettek el a kinti székek egyikéhez. Zafrina beszélt velük ismét, és elmondta, hogy elkészítették az ékszert, de az férfinak lenne két kérése.

- Paul, Saran szeretné, ha nem mondanátok el senkinek, hogy hol találtátok az ásványokat, mert fél, hogy a kapzsi emberek lerombolnák az értékeiket – mondta Zafrina, én pedig csak bólintottam, ő pedig tudatta a férfival a döntésemet. - A másik pedig az lenne, hogy meg szeretné ismerni azt a lányt, akinek készült az ékszer.

- Ez, nem rajtam múlik, ezt tőle kell megkérdezni – néztem Lilyre, és szegény semmit sem értett. – Lily, mi felfedeztünk egy különleges ásványt, és készítettem belőle a törzs tagjaival egy ajándékot, ami remélem tetszeni fog neked.

- Én ebben biztos vagyok – mondta Lily, majd elindult felém.

- Viszont Saran, szeretne téged megismerni, ha beleegyezel – karoltam át a derekát.

- Ennek semmi akadálya – bontakozott ki a karjaimból, és lassan az ismeretlen felé indult. Az amazon bemutatta őt a férfinak, aki semmi mást nem csinált, csak állt Lilyvel szemben, és a saját nyelvén motyogott, mire Zafrina szemei elkerekedtek, és ő is csak bámulta a lenyomatomat. Ezután a férfi Lily nyakába akasztotta az ékszert, és végigsimított az arcán, majd ismét mondott valamit, és a törzse többi tagjával elindultak hazafelé. Zafrina pedig még mindig ugyanott állt és csak Lilyt nézte.

- Edward, mond mi történt, és mit mondott az öreg? – léptem mellé, de ő csak az amazont nézte.

- Paul – szólalt meg hirtelen Zafrina. – Sahan egy sámán, aki sosem tévedett még. Amikor megérezte Lily auráját, teljesen összezavarodott. Azt mondta, hogy sosem találkozott még hasonló energiájú lénnyel, ahogyan sosem találkozott még olyan ásvánnyal, amit találtatok. Nem lát, viszont tudja, hogy Lily gyönyörű, de emellett rettentően nagy erő lakozik benne, ami egyszer a felszínre fog törni. És, hogy a kristály egyik eleme, a hűség köve, mely több összetartozással ajándékozza meg a házasságot.

- Értem, de mit mondott a legvégén? – mert éreztem, hogy az volt igazán a fontos.

- Azt mondta, hogy Lily különleges, ugyanúgy, mint a nyakában lévő zafír gyémánt – suttogta Zafrina, én pedig csak csodáltam Lilyt, ahogyan a többiek is.