BREAKING DAWN

2010. június 1., kedd

10. fejezet - Lassan pergő idő


LILY SZEMSZÖGÉBŐL:


Az ágyon ültünk Alice-szel, és én folyamatosan csak meséltem neki, arról, hogy mit éreztem, mikor megláttam Pault, vagy mikor a parton sétáltunk, és a csodálatos helyről, ahová elvitt. Ilyesfajta élményeimet Nessie-vel szoktam megosztani, de ő most Jake-kel volt. De Alice kezdett olyanná válni a számomra, mint Nessie. Egy gondoskodó testvér, akiből a tapasztalat és a feltétlen odafigyelés árad. Szerettem Nessie családját, és egyre jobban kötődtem hozzájuk. Rengeteget segítettek, amikor a szüleim meghaltak. Borzasztó napok voltak azok, de amikor egyik nap Esme azzal fogadott iskola után, hogy a gyámhatóság beleegyezett, hogy egy ideig ők legyenek a gyámjaim, nagyon megkönnyebbültem és meg is nyugodtam egyszerre. Sosem volt testvérem, de mindig is nagy családot szerettem volna. Ennek a vágyamnak egy kis része teljesült is Cullenéknek köszönhetően.


- Lily, min gondolkoztál el ennyire? – zökkentett ki Alice az ábrándozásomból.


- Tudod, a családodon gondolkoztam. Annyit segítettetek nekem, és én ezért annyira hálás vagyok nektek – majd hirtelen megöleltem őt, de hideg bőrétől kirázott a hideg. - Bocsánat – néztem rá lesütött szemekkel.


- Semmi gond – húzódott mosolyra a szája. - Paul meleg bőréhez képest az enyémet jéghidegnek érezheted – kacsintott rám. Nagyon zavarba jöttem, mégis mosolyogtam, mert pont erre gondoltam én is, és mikor ránéztem Alice-re, a nevetés egyszerre robbant ki belőlünk.


- Nézd Lily, tudom, hogy most nagyon izgatott vagy, és hogy az érzések is nagyon újak, de ha nem alszod ki magad, akkor telefonálni fogok Paulnak, hogy nem jöhet meglátogatni téged – mondta tettetett komolysággal.


Nem tudtam rá haragudni, legfőképpen azért, mert igaza volt. Fáradt és kimerült voltam, sajnos ez a betegségnek is betudható, de most nem akartam erre gondolni. Ezért magamra húztam a takarót, aztán Paulra és az együtt töltött esténkre gondoltam. Újra átéltem minden együtt töltött percet, minden csókot, minden érintést.


ALICE SZEMSZÖGÉBŐL:


Elköszöntem Lilytől, de az ajtóból még visszalestem rá. Az ablakon keresztül a Holdat nézte és ragyogott a boldogságtól. Nessie-re emlékeztetett, aki ugyanígy ragyog minden Jake-kel töltött nap után. Becsuktam az ajtót, és a nappaliba indultam a többiekhez. Arra gondoltam, hogy milyen kegyetlen is az élet. Hiszen Lily most éli át élete legszebb, legboldogabb pillanatait, de a haláltól való félelme beárnyékolja boldogságát. A lépcső tetejéről néztem a többieket, akik a nappaliban voltak és beszélgettek. Elindultam feléjük, mikor láttam magam előtt Lilyt kínok és fájdalmak között, majd homályosság és ismét ő, ahogy szenved. Szörnyű fájdalmat éreztem, és ha sírni tudtam volna, a könnyeim záporozták volna az arcomat.


- Alice, mit láttál? – kérdezte tőlem Bella. Mikor ránéztem, Jasper már mellettem is termett, majd megfogta a kezem. Tudtam, hogy érzi a fájdalmamat, mert az arcán félelem és bizonytalanság látszódott. Válaszolni akartam Bellának, de valami érthetetlen nyugtalanságot láttam rajta és egyre csak Edwardot nézte.


- Edward, Nessie-vel történt valami? – követelte immár feldúlva. Nem értettem, hogy miért kérdez Nessie-ről addig, míg rá nem néztem a bátyámra, akinek ugyanolyan fájdalmat tükrözött az arca, mint mikor a lányáért aggódott. Nem is tűnt fel eddig, hogy ennyire szereti Lilyt. Hisz mindig jól tudta titkolni az érzelmeit, kivéve Bella iránt és Jasper előtt.


- Bella, nincs semmi baj Nessie-vel, még mindig Jake-kel van – válaszoltam Edward helyett.


- Ha nem vele van baj, akkor kivel? – kérdezte Bella.


- Most még senkivel, de reggelre Lily állapota nagyon sokat fog romlani – felelte Edward fájdalmasan.


- Fel kell hívnunk Carlisle-t, neki is tudnia kell erről – mondta Esme.


- Majd én beszélek vele – ajánlotta fel Rosalie, és már kint is volt az udvaron.


- Edward, el kellene mondanunk Lilynek az igazat, és megadni neki a választás lehetőségét – néztem Edwardra.


- Lehet igazad van Alice. Nem is lenne gond, ha Paul nem vésődött volna belé – felelte hangtalanul.


- Edward, ti miről beszéltek Alice-szel? – kérdezte Emmett.


- Áh, el is felejtettem, hogy ti nem tudjátok. Edward mondjuk el, jobb, ha tudják – a bátyám csak bólintott, én pedig elmondtam a család többi tagjának, hogy Lily haldoklik. A legjobban anyát rázták meg a hallottak, de mindenki nagyon megdöbbent. Ekkor ismét Lilyt láttam, de más volt, vámpírszerű, ám utána ismét csak homályosságot.


- Alice! Jól láttam? Lily még meg nem született döntését láttad? Ez hogyan lehet? – döbbent meg Edward.


- Igen, azt láttam, azt hiszem. Már szólni akartam, hogy a képességem talán fejlődik, mert a lehetséges jövőt is látom néha – válaszoltam. Mindenki megdöbbent, de nagyon örültek.


Ezek után arról beszélgettünk, hogy mi lenne a helyes: felfedni Lily előtt, hogy vámpírok vagyunk, vagy végignézni, ahogy meghal. Hosszú és érdekes beszélgetés volt, főleg, mert Rosalie is amellett döntött, hogy elmondjuk Lilynek, sőt még meg is indokolta, hogy miért.


- Alice, tudom, hogy most olyat fogok mondani, amit soha nem tennék, ha nem ilyen lenne a helyzet. Emlékszem, mikor Bella vámpírrá változtatásáról szavaztunk. Akkor nem azért mondtam nemet, mert nem szerettem Bellát, hanem mert neki teljes lehetett volna az élete emberként Edward mellett. Azonban Lilynek nincs esélye a teljes életre, mert nincs ideje megtapasztalni nagyon sok emberi élményt. És Ő élni szeretne, ezt képességek nélkül is tudom – emlékeztem vissza a szavaira.


Az idő lassan telt, míg Carlisle-t vártuk, ha szükségünk lett volna alvásra, akkor sem tudtunk volna aludni, mert éreztük, hogy a reggel borzalmas és fájdalmas lesz, de főleg Lily számára. Edward felhívta Jacobot, és megbeszélték, hogy majd hívjuk, hogy mikor jöjjenek Nessie-vel. Jacob úgy tudta, hogy Lily és én elugrunk valahová, a többiek pedig vadászni mennek, és így üres lesz a ház. Végig néztem mindenkin, és nem kellett kimondaniuk, hogy aggódnak a reggel és főleg Lily miatt, mert az arcuk elárulta érzéseiket.


A kanapén ültem, és a nagy üvegablakon néztem kifelé, mikor eszembe jutott az a nap, mikor Nessie beszélni akart az egész családdal, de Edward majd megőrült, mivel Nessie okosan eltitkolta előle mondanivalóját mindaddig, míg mindenki haza nem érkezett.


- Köszönöm, hogy mindenki itt van, és hogy meghallgattok – mondta Edwardot nézve.


- Kislányom, miről van szó, valami baj történt? – kérdezte tőle Bella aggódva.


- Nem, erről szó sincs, csak a barátnőmről, Lilyről szeretnék veletek beszélni – kezdte Nessie. Mindenki kíváncsian nézett rá, csak én mosolyogtam, mert tudtam, mit akar kérni tőlünk az unokahúgom. - Tudjátok, Lily a legjobb barátnőm, és ha azt nézzük az egyetlen is. Szeretném, ha megismernétek. Be szeretnélek mutatni neki titeket – mondta félénken.


- Nem, Renesmee. Tudod, hogy nem szeretnénk, hogy az emberek ismét elkezdjenek rólunk beszélni. Megértjük, hogy nagyon rossz neked, hogy titkolnod kell a mivoltunkat, de nem kockáztathatjuk meg, hogy bárki is megtudja, mik vagyunk – válaszolt neki az apja szélsebesen.


- Apa, ti olyan jól titkoltátok, amikor a gimnáziumba jártatok, és a mai napig is nagyon közvetlenek vagytok az emberekkel.


- Renesmee, nem! Nem akarok erről vitát nyitni – ellenkezést nem tűrő volt a bátyám hangja. Nessie zokogva rohant fel a szobájába. Mindenki Edwardot néztem, és ekkor Jasper szólt hozzá.


- Edward, tudom, hogy mi a véleményed arról, hogy egy ember közelebb kerüljön hozzánk, de.. – Nem tudta befejezni a mondatot.


- Nem, Jasper, ezt te nem érted, mi lesz, ha kijárják az iskolát, és még utána is tartani fogják a kapcsolatot? Szerinted előbb-utóbb nem fog feltűnni neki, hogy nem eszünk, vagy nem alszunk, de legfőképpen, hogy nem változunk az évek múlásával?


- Igen, lehet, hogy igazad van, de nem értelek. Érzem Nessie fájdalmát, érzem azt is, hogy mennyire szereti azt a lányt! Hidd el, ez nem szimpla szeretet, ez valami más, egy nagyon erős kötelék van közöttük. Nem tudom neked megmagyarázni, mert nem találkoztam még ennyire erős szeretettel. Még köztünk sem, pedig nagyon régóta élünk együtt és rengeteg mindenen mentünk keresztül – szállt szembe Edwarddal Jasper, ami nagyon is szokatlan volt tőle.


- Szóval úgy gondolod, hogy bele kellene egyeznünk, és találkoznunk kellene Lilyvel? – húzta fel szemöldökét Edward.


- Igen, így gondolom. A későbbieken pedig ráérünk még gondolkodni – válaszolta Jasper, miközben mellém ült.


- - - - - 0 - - - - -


- Drágám, min gondolkozol? – kérdezte tőlem Jasper, megfogva a kezem, így rántva vissza a jelenbe.


- Éppen azon, hogy ha te nem szállsz szembe Edwarddal, akkor nem ismertük volna meg Lilyt, és ezt köszönöm neked – mosolyogtam rá, aztán megpusziltam az arcát.


Beletelt pár órába, míg Carlisle hazaért, de átbeszéltük vele is a lehetőségeket. Természetesen ő is azt látta a legjobbnak, ha elmondunk Lilynek mindent. Az óra reggel fél nyolcat mutatott, és nagyon aggódtam, mert a lassan pergő idő most szélsebesen vágtatott a fájdalom felé.

12 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon tetszett a fejezet. Alig várom a folytatást.
    Szia

    VálaszTörlés
  2. ÁÁÁÁÁ, neeeeeeeem itt nem hagyhatod abba!!! Szegény Lily!!:-(((((( Mikor folytatod???? Nem bírok ki egy napot seeeee!!:-(((

    VálaszTörlés
  3. Szia Ismeretlen!

    Örülök, hogy tetszett, és a következő nem tudom, hogy mikor kerül fel. :(

    VálaszTörlés
  4. Szia Emma Fairy!

    Uh, gonosz vagyok? De itt kellett abbahagynom, éppen azért, hogy jól felcsigázzalak titeket!
    A következő sajnos nem tudom, hogy mikor kerül fel, de szerintem jövőhéten, de majd kiderül!

    VálaszTörlés
  5. Szia!Ez annyira szomoru és egyben megheto rész lett:engem kicsit feldult lelkileg de remélem a folytatás kicsit vidámabb lesz!Puszi Hanni

    VálaszTörlés
  6. Jujj...Nemáár!Nem hagyhatod abba!Úristen...Szegény Paul mit fog szólni Lily betegségéhet és a Cullen család döntéséhez...ááh én nem bírom kii!Folytasd!KÉRLEEK!!!

    VálaszTörlés
  7. Szia Hanni!

    Na, pont arra nem gondoltam, hogy ez a rész valaki számára is megható lesz. Sajnálom, hogy feldúlt téged. A következő rész, nem is tudom, hogy milyen lesz. Szerintem is-is, remélem érted mire gondolok.

    VálaszTörlés
  8. Szia Lotti!

    Hát nem írom le mit fog szólni Paul, de gondolhatod. De amíg megtudja addig sok-sok rész következik. ÉS a folytatásról nem tudok nyilatkozni.

    VálaszTörlés
  9. te majom XD
    így kell abbahagyni ?
    nágyóón jóó vagyóól :D XD

    várom a folytatást Buksiii XD :D

    VálaszTörlés
  10. Szia Sztike*!

    Be kell valljam, hogy első olvasásra lesokkolt a hozzászólásod, és hirtelenjében nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, aztán az utóbbi mellett döntöttem.
    Értem én, hogy tetszik a történet, vagy éppen az aktuális fejezet, de a fogalmazás nem volt semmi.
    Kikerekedett szemekkel bámultam a monitort, ezt tudnod kell, aztán végül is jót nevettem rajta.
    Remélem nem sértettelek meg, és ezek után is olvasni fogod a blogot! :)))))

    VálaszTörlés
  11. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  12. igen olvasni fogom. :)

    most viszont én olvastam kikerekedett szemekkel és vártam h jól kiosztasz meg ilyenek...

    sajnálom és bocsi ha megbántottalak vele nem komolyan gondoltam csak hülyéskedésből írtam :$ :)

    most láttam h egy 10essel idősebb vagy, bocsii :$ (fúú most nagyon ég a pofám) de eddig nem néztem és azt hittem h kb. annyi körül vagy mint én... :$
    ez most nagyon ciki..:$

    bocsiiii...

    nagyon szégyellem magam nem volt direkt nagyon sajnálom többet nem fordul elő, remélem nem haragszol.

    VálaszTörlés