LILY SZEMSZÖGE:
Jake feltűnően lassan vezetett hazafelé és ez még frusztrálóbb volt a mély csendben. Mire hazaértünk Carlisle már ott várt minket, hogy megvizsgálja Pault, mert zavarta a fejfájása. Mikor kiszálltunk az autóból, belekaroltam a karjába, és elindultunk befelé. Ekkor Jake belebokszolt a vállába, majd viccesen megjegyezte, hogy vigyázzon, nehogy a doki túladagoljon neki valamit. Az egész olyan volt, mintha a pár órával ezelőtti vitánk meg sem történt volna, de hamar rá kellett jönnöm a valóságra.
- Lily – állított meg Jake a lépcső alján. – Ne haragudj azért, amit mondtam – nézett inkább Paulra, mint rám. Én nem akartam vele veszekedni, vagyis azt nem akartam, hogy Paul megint olyat halljon meg, amit nem kellene, ezért felküldtem az orvosi szobába és amikor már bent volt a falkatársához fordultam.
- Jake, tudom, hogy minden egyes szavadat komolyan gondoltad amikor összeszólalkoztunk és ez olyannyira igaz, ahogyan most hazudsz. Az egész bocsánatkérés Paul miatt van, amiért hálás vagyok, de ne várd, hogy puszi pajtások leszünk. Ha csúnyán szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy megtűrlek, de csak Nessie miatt, mert ő szinte egyenértékű számomra Paullal, de ennyi. Nem fogom magam megjátszani, hogy minden rendben van közöttünk és mosolyogni, mert az hazugság lenne. Társalgunk annyit amennyit muszáj és segítek ha szükséged lenne rá. Egyelőre ennyi telik tőlem és szerintem te is így vagy ezzel – néztem rá kérdőn.
- Igen így, ebben igazad van. De attól még én is segítek, mert te vagy a legfontosabb Paul számára.
- Rendben, viszont ha most megbocsátasz, felmegyek hozzá – fordultam meg a lépcsőn, és meg sem várva a válaszát elindultam felfelé. A harmadik lépcsőfoknál Jasper elém állt, és tudtam, hogy most jön a kellemetlen beszélgetés, ezért a hátsó kert felé intettem.
Mikor kiértem és leültem az egyik padra, láttam, hogy kérdezni akar valamit, de még a legelején belefojtottam a szót.
- Jasper, tudom, hogy mit éreztél az erdőben és azt is, hogy megdöbbentél – kezdtem bele, de ő a szavaimba vágott.
- Igen megdöbbentem, de egyben el is szomorodtam, mert nagyfokú bizonytalanságot éreztem felőled, ami rád nem jellemző – nézett rám olyan szemekkel, melyek bárkit meg tudtak volna szuggerálni.
- Igen elbizonytalanodtam Michael szavaitól, melyek teljes mértékben igazak voltak – hajtottam le a fejemet, mert éreztem, hogy a sírás fojtogatta a torkomat. Ezután elmeséltem neki mindent, amit a férfi mondott, mire ő ideges lett.
- Lily, nem fogok neked hazudni. Abban igaza volt, hogy nem tudjuk mi és mekkora az erőd, de mi melletted állnánk bármi történjen is. Én tudom, hogy mennyire szeretsz minket, és próbálsz mindig megfelelően cselekedni, de nem hiszem, hogy az ő szavai teljesen őszinték lennének. Biztos van, amit tényleg úgy gondol, ahogyan mondja, de ezek csekély számúak. Ezért kérlek, gondolkozz el az én szavaimon is, hogy a számodra legmegfelelőbb döntést hozd majd meg – mondta, ezután felállt mellőlem és elindult a házba.
Rettentően éreztem magamat, csak őrlődtem a saját és mások gondolatai, szavai, tettei miatt. És a legszörnyűbb, hogy mást mond mind a szívem, mind az eszem. A szívem itt marasztalna, ahol a szeretteim vannak, viszont az eszem lökne Michael karjai közé, ahol nem bánthatnám a Cullen családot és a falkát. De azért az eszem is tiltakozik a férfi ellen, mert nem bízom benne. Annyira kiszámíthatatlan és néha már túl kedves, hogy ez megrémiszt.
A gondolatok szélsebesen pörögtek a fejemben, ami már nagyon kezdett fájni, ezért bementem én is a házba, hogy kérjek valami fejfájás csillapítót. Mikor beértem láttam, hogy Jake és Paul jókedvűen beszélgetnek, majd amikor szerelmem meglátott felém szaladt és boldogan újságolta el, hogy mennyire örül annak, hogy kibékültünk Jake-kel. Összehúzott szemöldökkel néztem végig a jelenlévőkön, majd egy széles mosoly kíséretében megerősítettem a hallottakat, holott annak a fele sem volt igaz. Ezután beszéltem még pár percet Carlisle-lal, aki adott két szem gyógyszert, majd Paullal együtt ledőltünk egy pár órára aludni, mivel a doktor neki is ágynyugalmat javasolt. De a pár órából az egész éjszaka lett.
˜ ˚ ˜
Reggel álmosan nyújtózkodtam, majd a kezem beleakadt Paul arcába, aki a könyökén támaszkodott.
- Jó reggelt! – fordultam felé. – Mond mióta vagy fent?
- Már vagy egy órája – mosolygott rám.
- És miért nem keltettél fel vagy kapcsoltad be a tévét? – ültem fel.
- Nem volt rá szükségem. Tökéletesen jól elvoltam. Tudtad, hogy grimaszolsz, amikor alszol? Olyan jó volt nézni, ahogy mosolyogsz vagy éppen lebiggyeszted az ajkaidat, de azért bevallom, hogy kíváncsi lettem, hogy miről álmodhattál – nézett rám.
- Sajnos nem emlékszem, úgyhogy nem tudok neked válaszolni – feküdtem inkább vissza. – Paul, én még annyira álmos vagyok – bújtam a mellkasába.
- Álmos? Reggel fél tizenegy van. Több mint fél napot aludtunk – emelte meg a fejemet. – És nekünk ma Jake-kel Emilyhez kell mennünk, mert Sam ma jön haza.
- Én azt sem tudtam, hogy elutazott! Ezt a kis momentumot elfelejtetted megemlíteni – néztem rá mérgesen.
- Ne haragudj, de akkor mikor elment, nem igazán voltunk beszélő viszonyban – szomorodott el, én pedig szorosan magamhoz öleltem.
- Felejtsük el! Viszont ha nem gond én is szívesen átmennék Emilyhez, mert rég találkoztunk már – ültem ki az ágy szélére a válaszára várva.
- Ez szuper, Emily úgyis felemlegette már nekem, hogy egyszer sem vittelek még le hozzájuk. De lehet nem fog örülni, hogy pont akkor jössz, amikor a feje tetején áll az egész házuk. Tudod a fiúk éppen festettek nála ő pedig napokig takarított, ma meg süt és főz Sam miatt.
- Akkor a legjobbkor megyünk. Segítek neki, és nektek is találok majd munkát ne azt higgyétek, hogy lazsálhattok – csíptem meg az arcát, mire ő az ágyra döntött és lágyan megcsókolt.
Ezután mindketten lezuhanyoztunk, igaz ő a lenti fürdőszobában, majd bepakoltam kétváltásnyi ruhát egy táskába és indultam is le a nappaliba, ahol Nessie is egy táskával a kezében állt. Kiderült, hogy ő is jön, vagyis a mai napot négyesben fogjuk tölteni, amire Jake-kel összenéztünk, de mind a ketten olyan gyorsan elkaptuk a tekintetünket, mintha áram rázott volna meg minket. Nessie arra gondolt, hogy menjünk egy kocsival, de nekem semmi kedvem nem volt ehhez, így végül Jake és ő a Lotusszal, míg mi a Lexusszal mentünk. Jake ismét-újfent lassan vezetett, amit kezdtem unni, mivel mögötte mentem, ezért az egyik kanyar előtt kielőztem és szélsebesen repesztettem Emilyék háza felé. És ez volt a legnagyobb szerencsénk, mert amikor odaértünk a házból kikavargó füst semmi jóra nem utalt. A kocsit le sem állítottam amikor kiugrottunk belőle Paullal és rohantunk is a ház felé, ahonnan Emily köhögve jött ki.
- Mi történt? – fogta meg a vállait Paul.
- A tűzhely lángra kapott, amikor én fent voltam – köhögött még mindig, nekem pedig ekkor villant be Rage arca, és szaladtam volna be a házba, de Paul elkapta a kezemet.
- Engedj el, Rage még bent van – fejtettem le a kezeit a karomról.
- Lily állj meg, Rage Leah-vel van a játszótéren – mondta Emily, a szívverésem pedig ekkor kezdett megnyugodni.
- A francba, nagyon megijedtem – kapkodtam a levegőt és Nessie-ék ekkor érkeztek meg. Ők is villámgyorsan kiszálltak, majd hozzánk rohantak. – Paul nézzétek meg, hogy milyen a helyzet odabent, addig mi hozunk a kútból egy kis vizet – fordultam feléjük, miközben Emilyt leültettük a padra, majd barátnőmmel nagy nehezen mertünk a kútból vizet.
A srácok jó tíz perc múlva kijöttek a házból, a pólójuk csupa korom volt és úgy bűzlöttek a füst szagtól, hogy mindegyikünk felhúzta az orrát. Emily kezdett jobban lenni, de ekkor Jake közölte vele, hogy a tűzhelynek vége, a konyhabútornak úgyszintén, ahogyan a mosogatónak is. Vagyis az egész konyhának annyi, mert még az a kis asztal is megégett, ami köré a fiúk szoktak leülni mikor ide jönnek. A nőt megviselték ugyan a hallottak, de nem ez fájt neki a legjobban, hanem a sok étel, ami kárba veszett, mivel Sam hazaérkezésére egy kis összejövetelt akart rendezni. Nagyon sajnáltam szegényt, mert mindig is sokat dolgozott mindennel, és a szívét-lelkét beleadta. Míg ezen gondolkodtam Leah lépett ki tőlünk pár méterre az erdőből, karjaiban a zokogó Rage-el, és én ekkor már tudtam is a megoldást. Odaszaladtam hozzájuk, a lurkónak nagy puszit nyomtam az arcára, aztán elmeséltem, hogy mi is történt. Leah-nek elkerekedtek ugyan a szemei, de villámgyorsan rendezte a vonásait és ismét semleges arccal nézett rám.
- Leah, Emily nagyon készült a mai estére, de sajnos minden odaveszett. Tudom, hogy nagy kérés, de nem lehetne nálatok elkészíteni az ételeket? Addig mi megpróbáljuk rendbe tenni a konyhát a srácokkal – néztem a hátam mögé.
- Igazad van, nagy kérés, de legyen – húzta el a száját. – Mond, mi maradt épen?
- Semmi, az egész konyha tönkrement, ahogyan az előkészített ételek is. Ezért azokat is be kellene szerezni.
- És megmondanád, hogy hogyan? – mordult rám.
- Igen meg. Alice és Esme mindent beszereznek, csak valakinek el kellene menni és elhozni – mondtam határozottan.
- Majd Seth megoldja, csak mond meg mikorra menjen. Addig én elviszem Emilyéket hozzánk – indult el a többiek felé. Rage ekkor felnézett és ismét eltörött nála a mécses.
- Azért…mert csúszdázni akartam még, de haza kellett jönnünk – szipogta. Annyira megsajnáltam szegényt, hiszen akkora hátsókerttel rendelkeznek, hogy abba két játszótér is elférne. Ezért nem értem, hogy egy kis homokozón kívül, miért nincs semmi fajta játék kint. Nekem Montanaban apa mindent saját kezűleg készített az erdőben található fákból, és gondolom Samnek is lenne erre lehetősége. Ez az! A régi dolgaink!
- Rage figyelj csak rám? Most elmész anyával és Leah-vel, de mikor délután visszajössz lesz egy meglepetésem – guggoltam le hozzá, mert addigra már Emily ölében ült.
- És mi lesz az? – csillant meg a szeme.
- Az meglepetés, de tudom, hogy nagyon fogsz neki örülni – simogattam meg az arcát.
- Lily, ne ígérgess feleslegesen neki semmit – mordult rám Leah.
- Hidd el ez nem felesleges ígéret, én teljesen komolyan mondtam. Nem szoktam a levegőbe beszélni – álltam fel pontosan elé, de Paul közénk állt, majd Emily is. Én ezután lehiggadtam, de Leah-n láttam, hogy nagyon ideges. Ezért Emilyhez mentem, és megkérdeztem tőle, milyen ételeket szeretett volna készíteni. Amikor elsorolta nem győztem leírni egy cetlire, amit ezután felolvastam Alice-nek, aki szintén elhűlt a mennyiségen, de indultak is mindent megvenni. Azt mondta, hogy Seth háromnegyed óra múlva mehet is értük. Amikor Leah-vel ez tudattam, csak az orra alatt motyogott, majd Emilyvel és Rage-gel elindultak Sue-hoz. - Srácok, én két dolgot is ígértem mára. Az egyiket Rage-nek a másikat Leah-nek, igaz azt Emilynek kellett volna. Ezért megkérdezem, hogy van valakinek kisteherautója itt a környéken?
- Igen, Embryéknek, mivel a boltba azzal hozzák az árukat – mondta Jake.
- Ez remek! És kölcsön lehetne azt kérni, na meg vele együtt Embryt? Habár Jared segítsége is jó lenne, ahogyan Seth-é is, miután végzett azzal, amire megkértem.
- Szerintem mindenki segít, amiben csak tud. De mond mi a terved barátnőm? – karolta át a vállamat Nessie.
- Sokminden, de remélem nem szeditek le értük a fejemet – néztem rájuk bűnbánóan. – Elsősorban a konyha, aztán a hátsóudvar Rage-nek.
- Lily, a konyhában egy ép dolog nem maradt. Minden megrongálódott vagy teljesen tönkrement – mondta Jake.
- Én ezt tudom, de nektek a falakon kívül semmire nem lesz gondotok. A többit én intézem. Rage ajándékával viszont lesz elég munkátok – nevettem el magamat, mert a meló nagy részét rájuk akartam testálni. – Ahhoz viszont, hogy végezzünk, el kellene indulnunk. Paul hívd fel Embryt, hogy jöjjön erre a címre és hozza magával Jaredet is – nyomtam a kezébe a noteszemet a címmel – majd pedig dönthettek Jake-kel, hogy melyik autóval szeretnétek menni, de szerintem a Lotusszal, ha jól gondolom – néztem Jake-re, aki bólintott egyet.
- Embry elindult, felveszi még Jaredet, de körülbelül nyolc perc múlva ott lesznek – mondta Paul. – Seth pedig, amint végzett idejön.
- Rendben, akkor induljunk mi is. Paul a raktárig jöhetsz velem – fogtam meg a kezét, és a kocsihoz húztam. Most nem volt kedvem száguldozni, ezért a megengedett sebességgel hajtottam végig Forks főútján, majd a megfelelő leágazásnál lekanyarodtam, és megálltam az egyik épület előtt. Gyorsan kiszálltunk, de annyira régen jártam már itt, hogy elsőre nem is találtam el, hogy melyik kulcs nyitja.
Azért sikerült bejutnunk, ahogyan Embryéknek is ideérniük. Ők is bejöttek utánunk, viszont nem értették, hogy miért is kellett idejönniük. Ekkor én a raktár hátsó részéhez mentem, ahol egy halom fa hevert egy kupacban.
- Fiúk ezeket kellene elvinnetek Emilyékhez – mutattam a rakásra.
- Minek? Van nekik elég tűzifájuk – röhögött Jared.
- Kapsz te mindjárt tűzifát, ezek hinta és egyéb játékok elemei. Itt vannak hozzá a csavarok, de ezekre majd csak később lesz szükség. Jaj, ezeket majd el felejtettem – vettem le a ponyvát jó pár henger alakú fáról, melyek különböző hosszúságúak voltak.
- Ezek ki fognak lógni az kocsiból – méregette a tömböket Embry, én pedig a kezébe nyomtam egy piros kendőt, jelezve, hogy kösse valamelyikre, és így már nem is lesz gond. Aztán elkezdtem keresni a legfontosabb dolgokat, de sajnos nem találtam őket.
- Lily, mit keresel ennyire? – sétált felém Paul, én pedig végignéztem rajta, majd gondolkodóba estem. Neki kifinomult a szaglása, így biztos tud nekem segíteni.
- Paul, mond, honnan érzel műanyag illatot? – álltam meg vele szemben, ő pedig beleszagolt a levegőbe és elindult a raktár másik végébe, ahol egy fekete lepedő alatt meg is találtam, amiket kerestem. – Köszönöm – nyomtam egy hatalmas puszit az arcára, majd kiválogattam a két hintát, a piros csúszdát, a vastag kötelet, mellyel előre láttam mit össze fognak szenvedni, holott annyira egyszerű megcsinálni belőle a mászó falat, hogy még Rage-nek is menne, csak ismerni kell a megfelelő technikát. Míg én el voltam foglalva a játékokkal, addig a fiúk majdnem mindent kihordtak a kisteherautóba. Mikor az utolsó darabot is bepakolták gyorsan felpattantam a platóra és még egyszer megnéztem, hogy minden fent van-e, majd hoztam még ki öt doboz festéket, melyek az itteni időjárástól kellőképpen meg fogják óvni a fa felületeket. Aztán éppen útnak indultak volna, amikor eszembe jutott, hogy nem adtam oda nekik két fontos dolgot.
- Paul ezeket is vigyétek - nyújtottam át neki egy dobozt, melyben kesztyűk és csiszolópapír meg ecsetek voltak.
- Ezek minek? – kukucskált a dobozba Jared.
- Szerinted minek? – forgattam meg a szemeimet. – Le kell csiszolni a fákat, mert a rajtuk lévő festék nem tegnapi, utána meg le kell újra festeni, aztán jöhet az összeállítás, de addigra mi is visszaérünk Nessie-vel.
- Miért, hová mentek? – lépett mellénk Jake.
- Majd meglátjátok. Viszont mielőtt nekiállnátok a fák feldolgozásának, pakoljátok ki a konyhát, meg hagyjatok mindent nyitva, hogy alaposan kiszellőzzön! Embry tudom, hogy most fejeztétek be a festést Emilynél, de ha szépen megkérlek kifestitek a konyhát szép citromsárga színűre? – néztem rá kérlelő szemekkel.
- Persze meglesz – kacsintott rám, nekem pedig nagy kő esett le a szívemről, hogy elintézik ezt.
- Paul, ti pedig tegyétek rendbe a hátsóudvart, mert bemegyek Mr. Scott-hoz és vitetek oda homokot, amit szét kellene teríteni egy nagyobbacska részen, Rage külön bejáratú játszóteréhez, amit majd ágyáskerítéssel fogunk elválasztani a gyepszőnyegtől. Jaj annyira szép lesz – lelkendeztem.
- Szépnek szép lesz, de ha ezt Sam meglátja – húzódott Jake szája egy sokat sejtető kárörvendő mosolyra.
- Jake Sam legyen az én dolgom. Hidd el nem fog egy árva szót sem szólni – fordítottam el a fejemet.
- Na erre külön befizetek – mondta, mert nehogy már ne az övé legyen az utolsó szó, és én erre elkaptam Nessie karját, majd gyors puszit nyomtam Paul arcára. Ezután beültünk a kocsiba, de mielőtt elindultunk volna vissza szóltam Jake-nek.
- Legyen Jake, de ha Sam szótlanul tűri, akkor egy hétig nem alszol nálunk – vigyorogtam, majd szélsebesen elindultam a morgása közepette.
- Lily, ugye ezt nem gondoltad komolyan? – kerekedtek el Nessie szemei.
- Dehogynem! Számára te vagy a legnagyobb büntetés – kuncogtam, mire ő bevágta a durcát, ami tudtam, hogy úgysem tart nála sokáig. És így is volt. Körülbelül tíz perc néma csend után bekapcsolta a rádiót, majd jókedvűen dudorászni kezdett. Én meg lefordultam az úton, és gyorsan intéztem másfél autónyi homokot Sam házához. Aztán száguldottunk is tovább Seattle-be, ott is az egyik legnagyobb üzletbe, ahol mindent meg fogunk tudni venni, amit szeretnék. Míg vezettem elgondolkoztam Jake szavain, mert lehet, hogy Sam mégis ki fog akadni, de valahogy ez nem érdekel, mert Emily megérdemel egy új konyhát, hiszen annyit tesz a falkáért. Rage meg a másik fele. Az a kölyök egy kész kis energiabomba, és amiket fog kapni, azokon ki fogja tudni tombolni magát. De Emilynek és Samnek is tervezek egy kis meglepetést, amit remélem díjazni fognak. Annyi dolguk van, hogy fogalmam sincsen, hogy marad idejük egymásra így kapnak tőlem egy kis teret a lazításra és egymásra.
Az út másfél óra volt, mert hol lassan, hol gyorsan vezettem, valószínűleg a rádióból szóló zenék miatt. Viszont mikor odaértünk egy kicsit elbizonytalanodtam, mert gyorsan akartam végezni, de míg mi Nessie-vel megtalálunk mindent addigra lemegy a nap. Ezért az információs pulthoz kezdtem el sétálni, majd a mögötte álló fiatal lányhoz intéztem a szavaimat.
- Jó napot kívánok! Tudna nekem segíteni? – kérdeztem kedvesen mire a válasz egy flegma igen volt. – Szeretném ha egy munkatársa segítene nekünk.
- És miben is? – nézett végig rajtunk a szőkeség, amire nekem egy kicsit felment a pumpám, és cseppet sem udvariasan szóltam vissza.
Bevallom nehéz volt a választás, mert tömérdek bútor, hűtő és mosogatógép volt mindenhol ahová néztünk. Ezért kértem inkább egy katalógust, melyben beleszerettem az egyik összeállításba, ami a fekete-fehér-ezüst színkombinációban tündökölt. Peter közölte, hogy a képen látható termékek jelenleg megtalálhatóak a raktárom én pedig végtelenül örültem ennek. Aztán a kerti bútor részlegbe mentünk, ahol egy garnitúra bútort kiválasztottam, de rájöttem, hogy nem lesz elég, így dupla mennyiséget kértem. Kellett még nekem ágyásszegély meg gyepszőnyeg, amiből szerintem egy picivel többet is vettem. Aztán megakadt a szemem pár dolgon, amik megvételét nem is terveztem, de úgy éreztem, hogy azok is szükségesek. A legvégére pedig Emilyék ajándékát, na meg Rage medencéjét hagytam. De nem apróztam el a dolgokat, mert gondoltam a farkasokra is, ezért a lehető legnagyobb medencét vettem meg. A pénztár előtt Nessie megkérdezte, hogy szerintem van-e ekkora hely az udvaron, én pedig gyorsan számoltam meg fejben saccolgattam és a válaszom igen lett. Ő kételkedett ebben, de megnyugtattam, hogy még szaladgálni is lehet majd, csak figyeljen. A beszélgetésünket Peter szakította meg, aki kiállította a számlát, majd közölte, hogy két-három órán belül ott is lesz a teherautó a kért címen. Az összeg, amit az üzletben hagytam nem volt csekély, de így is dobtam rá tíz százalék borravalót a férfinak a segítségért.
Mikor beültünk az autóba Nessie közölte, hogy ha lehet gyorsan érjünk haza, mert hiányzik neki Jake, holott nemrég váltak csak el egymástól. Eleget tettem a kérésének, ezért egy óra alatt Saméknél voltunk, ahol a fiúk nagy munkában voltak. Jared és Embry készen voltak a festéssel és mindent kihordtak a házból. Jake és Paul rendbe szedték a hátsó udvart, aminek az egyik részébe le volt öntve a temérdek homok, a másik részében pedig a fák voltak, melyeknek egy része már le is volt csiszolva.
- Srácok , nagyon jól haladtok, de most már mi is belesegítünk, csak előbb átöltözünk – szálltunk ki barátnőmmel a kocsiból, majd elindultunk a házba, hogy felvegyünk valami kényelmesebb ruhát, ami nem gond, ha festékes lesz vagy ha kiszakad. Mikor végeztünk, kimentünk a fiúkhoz, akik egy-egy ecsettel meg festékes dobozzal vártak minket, hatalmas vigyorral az arcukon. - Na nézd csak a gáláns lovagok – álltam meg csípőre tett kézzel előttük.
- Édes, te mondtad, hogy segíteni fogtok – indult el felém Paul.
- Ez igaz, de ki mondta, hogy a festésre gondoltam – néztem a kezére. – Azt hiszed a fa csiszolása nem menne? – húztam fel a szemöldökömet, amire egy bűnbánó arc volt a válasz, én pedig akaratlanul is elnevettem magamat. – Paul, csak ugrattalak, de bármit megcsinálnék, ha szükséges lenne, úgyhogy kérem azokat.
Ő odaadta ugyan, de azért nézte az arcomat, hátha felfedez rajta valami cselt, de nem találhatott semmit, mert most csak Rage ajándékára koncentráltam. A fiúk a fának csak a negyedét csinálták meg, így volt még dolgunk bőven. Jake és Paul a fákat csiszolták, míg mi Nessie-vel a meglévőket festettük, Jared meg Embry pedig a homokot igazgatta el az általam kijelölt területen, utána pedig nagy nehezen megtaláltuk az udvaron azt a helyet, ahol a vízvezeték fut. Onnan kellett ásni ugyanis helyet még egy vízcsőnek, viszont ekkor jöttem rá, hogy egyikünk sem ért az ilyesmihez így valahonnét kerítenünk kell egy szerelőt vagy pedig Emmett-tet hívjuk át. Végül is rá esett a választásunk, melybe Jake is belement, mondván, hogy most övé a döntés joga minden fajta ügyben. Miután ezt megtárgyaltuk nekiveselkedtünk a maradék fáknak, majd kis idő múlva begurult a teherautó vagyis inkább kamion az udvarra, aminek a tartalmát a fiúk húsz perc alatt lepakolták, így a sofőr már fordulhatott is vissza. Meg kell mondjam az udvar elején lévő terület tele volt, így gyorsan elkezdtük bepakolni a konyhabútort és a tartozékokat, melyek éppen, hogy befértek. Igaz a mozgásra szánt hely lecsökkent ugyan, de az étkezőasztal, mely köré mindenki le tud mostantól ülni, mindent pénzt megért. Ezután felhívtam Emmett-tet, hogy azonnali hatállyal induljon el, mert szükségünk van a vízvezeték szerelői és egyéb tudására. Seth ment elé, majd jó tíz percen belül röhögve meg is érkeztek.
Emmett arcáról azonban gyorsan lefagyott a mosoly, mikor meglátta, hogy miért is hívtuk ide. A konyhába rá kellett kötni a mosogatót, a mosogatógépet is a vízvezetékre, majd fel kellett szerelni a szagelszívó kürtőjét, nem beszélve a sütő és főzőlap rákötését a gázra. A fiúk vagyis Embry, Jared és Seth segített neki, de így is háromnegyed órába telt nekik a bütykölés. Amikor kijöttek Em éppen köszönt volna el, amikor rámutattam a medencére és Emilyék ajándékára, ő pedig elkerekedett szemekkel nézett rám, de azt is megcsinálták, miután leterítették a gyepszőnyeget, melyből tényleg többet vettem a kelleténél, így a maradékot a fiúk bevitték a kis sufniba. Amikor jöttek visszafelé, megálltak a hátsó udvar oldalánál és elégedetten néztek körbe. Én is kíváncsi lettem, milyen lehet messzebbről a látvány ezért odamentem melléjük. Az összhatás, ami fogadott eszméletlen volt. Emmett éppen ekkor végzett a rá kiszabott munkával, ezért indult is haza. Én pedig csak néztem a félig kész udvart, ahol a hatalmas tér egyik felén Rage birodalma a másikon pedig a szüleié, kellőképpen elválasztva. Viszont Rage játszótere sehogy sem állt, mivel a fa még száradt, viszont a homokozóhoz megvolt az ágyásszegély, így Paullal azt meg tudtuk csinálni. Utána pihentünk fél órát, vagyis mi Nessie-vel a fiúkat néztük, akiknek a nagy meleg miatt az izzadságcseppek kegyetlen lassúsággal folytak végig az izmos felsőtestükön, az arcukon és a fekete hajuk is csurom víz volt. Ahogy a vízre gondoltam önkéntelenül a medencére néztem és elhatároztam, hogy otthonra kellene egyet csináltatni a ház mögé. Emmett szerintem simán benne lenne, úgyhogy amint hazaértem fel is vetem neki majd a témát.
A gondolataimat a telefon csörgése szakította meg és mikor felvettem Leah éles hangja fogadott. Gyorsan elhadarta, hogy egy óra múlva indulnak vissza és jó lenne, ha Seth-et visszaküldeném, mert segítenie kell a pakolásban, aztán szó nélkül kinyomta a telefont. Én ezen megcsóváltam a fejemet, majd elmondtam az öccsének az üzenetet.
Aztán megnéztem, hogy megszáradtak-e a fák, mert az idő sürgetett minket. Szerencsére a nagy meleg miatt nekikezdhettünk a házi játszótér összeállításának. Először a csúszdát és a hozzá tartozó kis házat szereltük össze, aztán a hintákat majd a legvégén a kötélből készülő mászó falat, mellyel jól megszenvedtek a fiúk. Mi Nessie-vel jókat nevettünk rajtuk végül megsajnáltam őket és megmutatva nekik a technikáját öt perc alatt végeztek vele. Ezután elvégeztük az utolsó simításokat és egymás mellett állva néztük a végeredményt, amire ha Sam egy rossz szót mer szólni, én nem tudom, hogy mit fogok vele csinálni.
Na de most szereznünk kell tányérokat, evőeszközöket, poharakat, terítőket és egyéb kellékeket, ezért Nessie-vel beültünk a kocsiba, majd a szüleim házához mentünk. A temetés óta nem jártam itt. Minden ugyanúgy volt, ahogyan hagytuk, ezért a konyhából és a vitrinből kipakoltunk három garnitúra étkészletet, evőeszközöket meg poharakat. Kerestem még kávéscsészéket és aljakat, melyek mellé a talán kétszer használt kávéfőzőt is bepakoltuk a csomagtartóba.
- Lily, jól vagy? – kérdezte barátnőm mikor elindultunk.
- Igen jól. Pár hete lehet másként láttam volna a dolgokat, de mostanra már elfogadtam a sorsomat – fogtam meg a kezét. – De ez nélküled, Paul és a többiek nélkül nem ment volna. Nessie köszönök neked mindent – szorítottam meg a kézfejét.
- Nem, én köszönöm neked, hogy az iskolában odajöttél hozzám és azóta is a barátom vagy. Sőt annál több, nővérkém – lökte meg a vállamat.
- Igen, igen én vagyok az idősebb, úgyhogy holnaptól csókolommal köszönhetsz – nevettem el magam.
- Na persze, meg majd kezet is csókolok mi? – öltötte rám a nyelvét.
- Ha szeretnéd, akár azt is – nevettem most már annyira, hogy az utat alig láttam. - Nessie már fáj a hasam meg az arcom.
- Nem baj, csak neked fáj én nem érzem – mosolygott.
- Ni csak, mennyire átvetted Jake csipkelődő stílusát – fordultam felé, amire a válasz egy gúnyos vigyor volt. – Mindenféle téren.
- Tényleg? Na akkor ezt figyeld! – mondta olyan hangsúllyal, ahogyan Jake szokta és még a kezeit is keresztbe fonta a mellkasa előtt, amin akkorát kacagtam, hogy könnybe lábadt a szemem.
- Istenem, ezen momentumaidtól mentsenek meg – kanyarodtam le Samék házához, ahol a fiúk kíváncsi tekintettel néztek minket, ahogyan teli torokból nevettünk. De nem bírtuk és nem is akartuk nekik elmondani a jókedvünk okát, ezért inkább kipakoltunk az autóból és szépen megterítettük a kinti két asztalt. Miközben szorgoskodtunk Embry és Jared gurultak be frissen, üdén, tiszta ruhában, amely rádöbbentett arra, hogy nekünk is át kellene öltöznünk, ezért elsőként Nessie, aztán én vettük birtokba a fenti fürdőt, utánunk pedig a fiúk.
Tíz percre rá, hogy végeztek Seth telefonált, hogy néhány perc múlva itt lesznek, rajtam pedig ekkor lett úrrá a félelem, hogy mi van akkor, ha Sam kivág az összes holmival együtt. Paul megérezte a remegő kezeimet és az egyre gyorsabban dobogó szívemet, ezért szorosan magához ölelt.
- Mi a baj? – suttogta a fülembe, de egy pillanatra sem engedett el.
- Félek, mert Sam nem az a típus, aki bárkitől is elfogadna valamit is – mondtam, majd elgondolkodtam és rájöttem, hogy amiket vettünk és készítettünk az csak közvetlenül a férfié. – Paul, tudod mit? A mai napon ha azt vesszük az alfátok nem is kap tőlünk semmit.
- Ezt, hogy érted? – nézett rám értetlenül.
- Majd megtudod – mosolyogta, ezután lágyan megcsókoltam és fél szemmel érzékeltem, hogy Leah kocsija megállt tőlünk nem messze.
Míg a kis társaság kiszállt, mi egy csoportba verődtünk és láttam mindenkin, hogy Sam lépteit, arcát, hangulatát figyelik, ahogyan én is, de úgy éreztem olyan két adu van a kezemben, amik a segítségemre lesznek.
- Nessie, beszélhetnék veled egy percre? – kérdezte az alfa mérgesen, de határozottan.
- Persze – mosolygott Nessie, de Sam meg-megremegő kezei nem sejtettek jót, ezért megfogtam a karját, amire felém fordult.
- Sam, tudnod kell valamit, mielőtt olyat mondasz, amit később biztosan megbánsz. Ez az egész az én ötletem volt. Mindent én vettem, mindenre én utasítottam a fiúkat – néztem rá, amire az eddig mérges tekintete kezdett enyhülni.
- Lily, én ezt nem fogadhatom el – mutatott körbe, nekem pedig ekkor kellett kijátszanom a tarsolyomban lévő kártyákat, mert a falkatagok mindegyike ideges tekintettel és megdöbbenve figyelte az eseményeket.
- Sam, sajnos ebbe nem igazán van beleszólásod, vagyis egyetlen egy dologba, annak is a felébe – kuncogtam – mivel a konyha Emily ajándéka, a hátsóudvar pedig Rage-é. És tudom, hogy ők mindennél fontosabbak neked.
- Kis cseles – hallottam meg Paul hangját, aki most értette meg az egyik előző mondatomat.
- Igen az, tudta, hogy mit miért csinál, és úgy intézte, hogy még véletlenül se tudjam visszaadni – rázta meg Sam a fejét.
- Erre mondják, hogy ez van vagy, hogy így jártál. Viszont van a számodra is valamim, ami igaz, hogy közös Emilyvel, de remélem, azért nem vágod ketté, hogy a felét visszaadd.
Erre a mondatomra kitört belőle a nevetés, ahogyan a többiekből is, mert szerintem elképzelték a szituációt, ami felettébb mulatságos lett volna, ha megtörténik.
- Remélem ki is használjátok majd kellőképpen – mosolyogtam, holott a nevetés kitörni készült belőlem.
- Az attól függ, hogy hogyan is érted a kellőképpen szót – mondta teljes komolysággal.
- Tudod, még mielőtt válaszolnék valamit meg kell beszélnem a fiaddal. Rage – szóltam oda neki – szeretnél egy kistestvért? – kérdeztem miközben Paul felé hátráltam. A kissrác önfeledten nevetett, majd hangosan ordítani, kezdte, hogy igen, melyhez heves bólogatás is társult. – Na így értem, hogy kellőképpen – nevettem most már ahogyan a többiek is ezt tették. Ezután nekiültünk a temérdek ételnek, amik az asztalon tornyosultak. Soha nem láttam még így a falkát együtt, de most csak néztem őket, ahogyan mindenki arcán a megnyugvás és az öröm váltakozott. Jó volt ennek a részese lenni, de ki tudja, hogy meddig. Mit fog hozni a döntésem, a választásom? Barátokból ellenségek lesznek azok az emberek, akik most itt vannak körülöttem? Fájt erre gondolnom, de mégis mindenről ez jutott az eszembe mostanság. A halál megbélyegezte a mindennapjaimat és egyre gyorsabban közeledett.
Ekkor megszólalt a mobilom, de a szám ismeretlen volt. Mikor felvettem kellemes meglepetés ért.
- Hallo – tettem a fülemhez a készüléket.
- Jó estét, én Lily Cullen Harpert keresném – mondta egy nő, akinek a hangja nagyon ismerős volt.
- Én vagyok az – jelentettem ki.
- Oh, Lily, nem ismertem meg a hangodat. Miss Gordon vagyok.
Meglepett, hogy az igazgatónő hív. Először a hogylétem felől érdeklődött, majd megkérdezte, hogy holnap megyek-e már iskolába. Az igen válaszom után telefonon keresztül is tudtam, hogy mosolyog. Közölte, hogy a holnapi napra ne vigyek semmilyen könyvet, mert akik részt vesznek a jótékonysági bálon, azok el lesznek kérve egész napra, de csak a holnapira, mert utána minden megy a régi kerékvágásban. Tehát iskola és utána gyakorlás. Szerencsére a koreográfia fele már megvolt, azt megmutatom majd a lányoknak, Miles pedig elvileg átadta a kottákat Jennáéknak, így sok dolgom nem is lesz. Talán csak egy! Honnan szerzek én magamnak egy táncpartnert, mert akik vannak, azokat inkább hagyjuk. Na, meg Paul is meg kell tanítanom tangózni, amihez tér szükséges.
- Miss Gordon mondja még mindig él az az ajánlata, hogy délután lehet használni a tánctermet? – kérdeztem tőle.
- Persze, hogy él, és addig maradtok ameddig szeretnétek – válaszolt.
- Ennek nagyon örülök, viszont lenne egy nagyon nagy kérésem. Tudom, hogy nem szereti ha másik iskola tanulói járkálnak az iskolába, ezért…
- Lily, ebben igazad van, de úgy gondolom, hogy egy emberbe nem fogok belehalni. Így nyugodtan mehet veled az illető.
Nagyon örültem ennek, és pár mondat múlva bontottuk a vonalat. Mikor visszasétáltam a többiekhez Rage éppen a szüleit nyaggatta, hogy hintáztassák, mert Leah leült vacsorázni. Bele sem mertem gondolni az elkövetkező napjaikba, ezért felkaptam a fiatalurat és a hinta felé indultam vele.
Jó fél órája ülhetett már a fa játékban, amikor Leah jött oda hozzánk. Rage egyszerűen majd kiugrott a bőréből ettől, amit felettébb nem értettem. Ahogyan a nőre nézett abban mindenfajta érzelem meg volt található. A feltétlen szeretet, a tisztelet, a féltés, de Leah-n ugyanezt láttam. Leste Rage minden kívánságát, óvta minden lépését jobban, mint Emily. Ilyen fajta szeretetet eddig Nessie és Jake között láttam, de hisz ők szerelmesek. Ahogy ezen gondolkodtak eszembe jutottak Paul szavai, hogy a farkasok szerelme más. De hisz mitől lenne más? A szerelem az szerelem, ugyanúgy szeret ember is, farkas is, sőt még vámpír is. Gondolataimból Leah forró keze zökkentett ki.
- Lily, tudom, hogy kemény vagyok az emberekkel, de ezen nem fogok változtatni, viszont köszönök neked mindent – fordult ekkor Rage felé. – Tudod nekem ő nagyon sokat jelent de idővel majd megérted.
- Leah, én nem ismerlek téged, de ha átengedsz egy kicsit is azon a falon, amit magad köré húztál, akkor talán még jóban is lehetnénk.
- Paul nem mesélt rólam neked? – fordult felém hirtelen.
- Bevallom, hogy nem. Sőt senkiről sem, de én nem is kérdeztem. Tudom, hogy farkasként halljátok egymás gondolatait, ezért mindenki tud mindenkiről mindent, de hidd el ők nem beszélnek magánügyekről.
- Ezt nem hittem volna - csóválta a fejét. – Azt hittem, hogy mindent elmondott rólunk, de szerintem a legfontosabbat sem tudod.
