BREAKING DAWN

2010. június 30., szerda

19. fejezet - Összetartozás

LILY SZEMSZÖGE:


Miközben várakoztunk, Kate megfogta a kezemet, én pedig örültem, hogy két új barátot szereztem. Ahogy kinéztem az ablakon, láttam, hogy Paul már nem jár messze, ezért a bejárati ajtóhoz sétáltam, és mikor kinyitottam, be is lépett rajta.


- Köszönöm, édes – puszilta meg az arcom, majd becsukta az ajtót és kézen fogva a többiekhez sétáltunk.


- Paul – állt fel Garrett. – Meg szeretném köszönni, hogy segítettél – mondta.


- Tudod, Garrett, be kell vallanom, hogy igazából Lilynek segítettem, és ha ő nem áll ki melletted, akkor…


- Na jó, megbeszéltük már, hogy erről nem beszélünk – simogattam meg az arcát, de ő hirtelen elkapta a kezemet.


- Mi történt? – futtatta végig az ujját a kötésen.


- Ez egy hosszú történet, és szerintem ülj le – húztam a kanapéra. – Tudod Garrettnek vérre volt szüksége…


- Mi?! – ugrott fel. – Te megharaptad?! – morgott, én pedig igen felmérgesedtem, mert már megint nem hallgatott végig.


- Paul – álltam fel én is. – Ülj le, kérlek.


- Lily, ne kérd tőlem, hogy üljek le, amikor…


- Amikor, mi?! Azt sem tudod, hogy mi történt, mert végig sem hallgattál – emeltem fel a hangom.


- Elég látni a kötést a kezeden – vágott vissza, amitől még mérgesebb lettem, de amikor Edward felszisszent, és az arca ugyanolyan volt, mint a Jake-kel való veszekedésünkkor, így gyorsan lenyugtattam magam.


- Hogy te mennyire makacs és önfejű vagy. De amíg nem ülsz le, én ugyan egy szót nem mondok neked – tettem keresztbe a kezeimet a mellkasom előtt.


- Paul, hallgass Lilyre – kérte őt Jake.


- Ne kezd te is Jacob – remegett meg a keze, és gyilkos tekintettel nézett rá, én pedig közéjük ugrottam, mivel nálam ekkor szakadt el a cérna, és pont kapóra jött, hogy Paul éppen a kanapé előtt állt, háttal annak, így két kezemmel nagyot taszítottam rajta. Mivel nem számított a tettemre, pont a fenekén landolt, így immáron már ült.


- Most pedig, jobban jársz, ha így maradsz – álltam elé, és leszedtem a kezemről a kötést, majd felé fordítottam. – Szerinted ez harapásnak tűnik? – kérdeztem tőle, ő pedig, mint már annyiszor, bűnbánó arccal nézett rám.


- Ne haragudj – kérlelt a nagy, barna szemeivel.


- Nem tőlem kell bocsánatot kérned – húztam fel a szemöldököm.


- Garrett - fordult felé. – Bocs, elhamarkodottam ítélkeztem.


- Semmi baj – nyújtotta a kezét a vámpír, Paul pedig rám nézett, majd kezet ráztak. De villámgyorsan el is engedték egymás kezét, amin mindenki kuncogott egyet.


- Paul, és Jake-kel mi lesz? – kérdeztem tőle, és ekkor felállt majd tőle is bocsánatot kért.


- Viszont Lily – fordult felém. – Honnan van benned ennyi erő? – kérdezte.


- Oh, a düh, sok mindenre képessé teszi az embert – néztem bűnbánó arccal Jasperre, Edwardra, Alice-re és Bellára.


- Ezt, azt hiszem, megjegyzem – húzódott ismerős ördögi mosolyra a szája, majd a térdem alá nyúlva, kihúzta a lábaimat, de mielőtt a földön landoltam volna elkapott és az ölébe ültetve leült velem.


- Hogy te mekkora… – de nem fejeztem be a mondatot, hanem inkább a vállába temettem az arcomat, mire a többiek jót mosolyogtak ezen, viszont az én szívem azt hittem kiugrik a helyéről.


- Most haragszol rám? – emelte meg a fejemet, mire egy kissé megnyugodtam.


- Nem, nem haragszom, de ha még egyszer ilyet csinálsz, én nem tudom, hogy mit fogok veled tenni – fenyegettem meg.


- Kislány, ilyeneket ne mondj neki, mert szerintem, már alig várja, hogy tegyél vele valamit – kacagott Emmett.


- Na, idefigyelj, Emmett Cullen, van még jó néhány trükk a tarsolyomban, úgyhogy ha nem akarsz ismét egy csúnya vereséget, akkor lakatot teszel a szádra – néztem rá Paul válla fölött.


- Jó, vedd úgy, hogy nem mondtam semmit – mérgelődött.


- Lily, ezt, hogyan csináltad? – kérdezte Kate. – Emmettet sosem lehet leállítani – mondta, de mire válaszolhattam volna, Nessie egyik keze a kezén, a másik pedig Garrettén volt. Edward ekkor felnevetett, majd utána Kate-ék is.


- Ti min nevettek? – kérdeztem tőlük.


- A két ostorbűvölőn – válaszolt Edward, és ekkor Jake és Emmett arca megmerevedett.


- Nessie, miért kellett megmutatni? – pufogott Emmett.


- Azért bátyus, mert ezt látni kell, ezt nem lehet élethűen elmesélni – nevetett immáron már a barátnőm is.


- Jaj, Emmett, ne csináld már – sétáltam felé, de ő rám sem nézett. – Na, Emmett – álltam meg előtte, ugyanolyan pózban, amilyenben állt. Ez megtette a hatását, mert felkapott és csiklandozni kezdett.


- Te kis szemtelen fruska – csikizett még mindig.


- Elég, nem bírom már – kapálóztam, és ő letett a földre. Jót nevettünk ezen, majd Paul megkért, hogy mondjam el neki, hogy mi is történt a kezemmel. Mikor elmeséltem neki, kicsit meglepődött, de nem akadt ki, mint Jake. Megértette, hogy az én döntésem volt, és nem kényszeríttet senki.


Ezután, mindenféléről beszélgettünk, és megtudtuk, hogy Garrett, azért jött el hozzánk, mert azt hitte talán Kate itt lehet. Elsőre nem értettem, de elmesélte, hogy Kate eltűnt, miután ő megkérte a kezét. Senki nem tudta, hogy hová ment, így minden létező helyet felkutatott, míg végül eljutott hozzánk.


- Tényleg, Rose, Emmett, ti hogyan találtátok meg Kate-t? – kérdeztem tőlük.


- Természetesen Alice segítségével, mert látta, hogy hová készül, így félúton találkoztunk vele és elmeséltük neki, hogy mi történt – válaszolt Rosalie.


- Én őszintén örülök, hogy nem történt baj, és hogy Garrett most már jól van – néztem végig mindenkin.


- Ennek én is örülök – mondta Carlisle, miközben felém sétált. – Lily, szeretnék neked adni valamit, hiszen már te is Cullen vagy, és a családunk, minden egyes tagja viseli a címerünket, különböző formában. Én sokat gondolkodtam, hogy mi is illene hozzád, míg nem Alice találta meg a megfelelő ajándékot – majd a kezébe vette az enyémet és belehelyezte a tenyerembe az ékszert, ami egy nyaklánc volt, egy hasonló medállal, mint Rosalie-é, de ezt szét lehetett nyitni. Mikor kinyitottam, a megszokott két fényképtartó hely helyett, négy fogadott. Az összeillesztéshez csatolva volt egy vékony ovális lap, aminek mindkét felébe szintén fényképet lehetett helyezni, de az átmérője kisebb volt a külső részeknél, hogy össze lehessen csukni. Így a medál egy könyv benyomását keltette.




- Fényképet, azért nem tettünk bele, mert nem tudtuk, hogy mit szeretnél, de én készítettem párat, amiket szeretném, ha megnéznél – mondta Alice, majd az ebédlőasztalhoz sétált. Mikor odaértem, jó pár kép fogadott, melyek nem voltak nagyok, de a minőségük kitűnő volt. Nem tudtam, Alice honnan szedte a fényképeket, viszont mikor megláttam a szüleim és a nagyszüleim egyik közös képét, nagyon meghatódtam, és azt bele is helyeztem a középső rész egyik felébe, a másikba pedig egy Nessie-vel közös kép került. Viszont a két szélére nem volt az asztalon megfelelő kép.


- Alice, rólatok, vagyis a családról nem készítettél képet? – kérdeztem.


- De igen, csak nem tettem ki, nehogy ….. – majd rám nézett, és kitett még pár képet az asztalra. Kiválasztottam közülük, a legjobban tetszőt, és a medál hátuljába tettem. Az elejére egy Paulról készült képet szerettem volna, de erre már nem mertem rákérdezni, így becsukni készültem a medált.


- Lily, várj, egy hely még üres – fogta meg Alice a kezemet, majd a tenyerembe csúsztatott valamit. Amikor szétnyitottam a kezem, a hiányzó fotó feküdt benne.


- Alice, köszönöm – öleltem át, és gyorsan becsúsztattam a képet a neki szánt helyre, majd összecsuktam a medált, amit Paul kivett a kezemből és a nyakamba akasztott.


- Nagyon jól áll, de én is szeretnék neked adni valamit – fogta meg a kezemet. Nem tudtam leplezni a kíváncsiságomat, és ezt észre is vette.


- Látom nagyon izgatott lettél – ölelt át. – Kérlek, csukd be a szemed – mondta. Éreztem, ahogyan megemeli az ép karomat, és amikor kinyitottam a szememet, az ajándéka már a kezemen volt, én pedig ámulva vettem azt szemügyre. Egy széles, ezüst karperec ölelte körbe a csuklómat, amit a falka tagok egységes tetoválása díszített.



- Paul, ez gyönyörű, de biztosan drága lehetett – néztem rá.


- Tulajdonképpen nem, mert a karperec a nagymamámé, majd az édesanyámé volt, és a motívumot Sam és Jake édesapja vésték bele.


- Akkor nagyon értékes, főleg az eszmei értéke – ámuldoztam.


- Igen az, és a legjobb helyre került, annak a kezére, aki szeretek – nézett mélyen a szemeimbe. Nagyon meghatódtam, és zavarban is voltam a szavai hallatán, és lágyan megcsókoltam, majd átöleltem és a mellkasába bújtam. Nagyon jó volt egymást ölelve állni, és nem törődni a körülöttünk lévőkkel, de Paul eltolt magától, és kérdezett valamit.


- Lily, ha szépen megkérlek, énekelnél nekem valamit? – én pedig, azt sem tudtam, hogy mit válaszoljak.


- Persze – dadogtam, miután rájöttem, hogy a válaszomra vár.


- Na, akkor mindenki keressen magának helyet a nappaliban – mondta Edward.


- Bizony, bizony, én pedig kísérlek majd – ajánlotta fel Nessie.


- Nem, nem, ma te is énekelni fogsz, vokáloznál nekem? – kérdeztem tőle, amin nagyon meglepődött.


- A kérésed számomra parancs – kacsintott rám, majd megállt a zongora mellett és rám várt, én pedig gyorsan leültem a zongora előtti székre.


- Lily, te mit tervezel? – kérdezte csodálkozva Edward.


- Mindjárt meglátod, vagyis hallod – javítottam ki magam, majd Nessie elé toltam a kották, hogy lássa mit fogunk előadni.


- Oh, már értem, kis cseles – mosolygott rám.


- Én, úgy ismersz? – kacagtam, majd rákacsintottam és elkezdtem játszani a zongorán, amit Nessie éneke, majd az enyém követett.




- Kislányom, mióta tanítod zongorázni Lilyt? – húzódott mosolyra Edward szája, miután elénekeltük a dalt.


- Nem régóta, de nagyon gyorsan tanul az egyszer biztos – ült le mellém Nessie.


- Ne túlozz, mert eddig, csak ezt a számot tudom, a többi még nem igazán megy – dőltem a vállának. – És egyébként milyen volt? – kérdeztem tőlük. Mindenkinek nagyon tetszett, és amikor Paulra néztem, kissé meglepődtem. Engem nézett, és olyan volt, mintha megbabonázták volna. Mikor ezt kigondoltam, nagyon megijedtem.


- Ugye, ezt nem én tettem vele? – gondoltam, és Edwardra néztem, aki csak a fejét rázta. Megnyugodtam, de nem teljesen.


- Paul – szóltam neki. – Jól vagy?


- Öh, persze, csak így közvetlen közelről hallgatni téged egy kicsit megszédített – mondta, én pedig elpirultam, mint ahogy szoktam.


- Srácok, én imádom az érzelgést, meg a romantikus zenét, de nem lehetne valami vadabb, szexisebb számot előadni egyszer az életben? – kérdezte Emmett, mire Rosalie úgy oldalba vágta, hogy az még nekem is fájt.


- Ezt nem hiszem el Emmett, hogy neked nem tud az eszed máson járni csak a szexen – fújtatott Rose, mi pedig jót nevettünk ezen.


- Ez nem is igaz, én csak valami vad, szexis számot is meghallgatnék – védekezett. Ekkor összenéztünk Nessie-vel, és szabályosan hallottam, ahogyan ugyanarra gondolunk. Ezért félrehívtam Rosalie-t és ecseteltem neki az ötletemet, amire egyből rábólintott, majd Paul háta mögé léptem, és a fülébe súgtam.


- Amit most látni fogsz az csak színjáték lesz, és egy kis törés, Emmett szarvainak letörése – mondtam, majd lágy csókot leheltem az arcára. Nessie eközben Edwarddal beszélte meg, hogy segít nekünk, és énekli a férfi karaktert, és hogy tulajdonképpen mit is tervezünk, és amikor elmosolyodott Emmetthez léptem.


- Em, ne is törődj velük – mondtam neki. – De gyere, énekelünk csak neked valami szépet Nessie-vel, viszont szükségem lenne arra az asztalra, és az ingedre – lett komoly a hangom.


- Az ingemre? – kapta fel a fejét.


- Igen, arra, és Jasper a tiédre pedig Nessie pályázik – mosolyogtam rá. A fiúk levették az ingüket, majd átadták nekünk, és Emmett az asztalt is elém tette, majd elindult vissza a feleségéhez. – Hé, hé, te hová mész, a te helyed itt lesz – ültettem az asztal szélére.


- Oké, csak megyek és felveszek valamit– állt fel.



- Emmett, jó vagy így, csak ülj vissza – fogtam meg a vállát, majd felvettem az ingét, és gondosan begomboltam, kihagyva a felső két gombot, hogy utána az ing alatt lévő ruha pántjait le tudjam csúszatni a vállamról, ami ezután végigsimítva a testemet, a bokámnál landolt, én pedig kilépve belőle, hátra rúgtam, hogy ne legyen útban. Emmett kikerekedett szemekkel nézett rám, én pedig elkezdtem énekelni.


A dal, amit választottunk az unokahúgával, kegyetlen kétértelmű volt, főleg ha jól rájátszik az ember. Nekem pedig éppen ez volt a szándékom, a rájátszás. Miközben énekeltem kigomboltam még egy gombot az ingen, majd egy-két csípőmozgás kíséretében az ujjaimat végigfuttattam Emmett meztelen felsőtestén, egészen a nadrágja pereméig, majd eléálltam és a tenyereimet az izmos mellkasán pihentettem, miközben sóvárogva a szemeibe néztem. Azt sem tudta, hogy merre kapja a fejét, de végül Rosalie-ra nézett, akinek a semleges arca fogadta, majd mikor visszanézett rám az arcom csak milliméterekre volt az övétől, és ettől annyira meglepődött, hogy mozdulni sem tudott. Ekkor Edward kezdett el énekelni, viszont nagyon nehezen tudta leplezni, a kitörni készülő kacagását, de azért mindent megtett, hogy segítsen nekünk. Amíg énekelt, a kezeim már Emmett combján voltak, és megszorították azt, majd ránézve, az asztal széléhez fordultam, és az arcát magam felé fordítva, együtt énekeltem Edwarddal, de a kezeim ismét felfedező útra indultak a hideg felsőtesten. Emmett eddigre feloldódott és látva a felesége közömbös arcát, belement a játékba, és teljes testével felém fordult. De az én színjátékom nem tört meg, és ugyanolyan rezzenéstelen arckifejezéssel mosolyogtam rá, majd a megfelelő dalrészletnél közelebb húzódtam hozzá, és végigsimítottam az arcán. De mellettem Nessie ekkor vette fel Jasper ingét, és a ruháját szintén lecsúsztatta a bokájáig, én meg visszafordítottam felém a nagybátyja arcát, aki csak azért is közelebb hajolt hozzám, mire Nessie hirtelen magához húzott és immár Edward helyett ő énekelt, a kéjes tánclejtéseiről előttem nem is beszélve, amihez én is társultam egy-két mozdulattal. Amikor ránéztünk Emmettre, alig bírtuk visszafojtani a nevetésünket, de tartottuk magunkat, és végigénekeltük a dalt, de Em még mindig csak bámult ránk, és szabályszerűen hallani lehetett, ahogyan a fejében összerakja a történteket, és azt, hogy mi most baromira megszívattuk.





De akkor lett ez a tény még világosabb a számára, amikor belecsaptam Rosalie tenyerébe, és belőle pedig kitört a nevetés, ahogyan a többiekből is, csak ők Emmett mindenféle, másodpercenként váltakozó arckifejezésén kacagtak. Mi pedig összenéztünk Nessie-vel, de nem akartunk ennél is szenyábbak lenni, így, ő Jake, én pedig Paul ölébe ültem. Emmett ránk nézett, de főleg inkább rám, majd egy nagy sóhaj kíséretében megszólalt.


- Soha, soha, de soha többé nem piszkállak téged, mert te vagy a legrafináltabb, legagyafúrtabb nőszemély, akit ismerek – ingatta a fejét, én pedig odasétáltam hozzá és átöleltem.


- Emmett Cullen az a te nagy szerencséd, hogy szeretlek téged – néztem rá.


- A tiéd is kislány, a tiéd is – szorított magához, és mikor elengedett egy nagy puszit nyomtam az arcára. – De a többiek is nagyon szeretnek ám – mondta, én pedig leültem mellé az asztalra.


- Emmett, én is szeretlek titeket, a vámpírokat, a farkasokat, egyszóval mindenkit. Rengeteget segítettetek nekem, és nagyon sok szeretetet kaptam tőletek, ahogyan Pauléktól is – néztem a fiúkra. – És tudod ez a medál, és ez a karkötő számomra két nagyon fontos dolgot jelent. Egy egységet, mely vámpírok és farkasok között jött létre, és nagyon örülök, hogy a részese lehetek ennek, és az összetartozást, két személy és egy-egy közösség között, melyek valahol mindig összefonódnak.

16 megjegyzés:

  1. Nagyon tetzsett, hogy megszivatták Emettet, NAGYON JÓ VOLT, jót nevettem rajta! A befejező bekezdés nagyon jól sikerült! Alig várom a folytatást!!folytasd gyorsan! :-)))

    VálaszTörlés
  2. Szia Emma!

    Örülök, hogy tetszett! Tudod, úgy érzem, hogy Emmett az a fajta srác, akivel lehet hülyülni, mert nem egy sértődős fajta. És igen a befejező bekezdés, olyan, amin egy rosszabb napon simán elsírná bárki magát.
    A folytatás pedig lehet, hogy pénteken jön, főleg, ha átlépjük a 10000res látogatót.

    VálaszTörlés
  3. Szia Szabina!
    Ez nagyon jó fejezet volt X'D
    Még most is röhögök!!!
    Emett-et jól megjáratták :)
    És Paul is annyira édes volt a karkötős résznél...És a nyaklánc is nagyon szép :)
    Siess a kövivel, Pussz!!!
    GoOofy

    VálaszTörlés
  4. Szia Szabina!
    Jó kis rész volt,tetszett benne minden,a szívatás, a zenék,egyszóval jó kis feji lett:)
    Várom a kövit.
    További szép napot.
    Szió.
    Anikó

    VálaszTörlés
  5. WoooW
    nagyoon jó lett
    annyit nevettem meg sóhajtotta mélyeket :) XD
    nagyoon jó lett :)
    igatottan várom a stombatot :)
    puszi
    Sztike.:)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon jó lett!!! Ajjjjjjjjj!! Legyen már hétfő! *könyörgő szemek*

    VálaszTörlés
  7. Szia Szabina.Elöször is köszi hogy megemlitettél engem is.Igazán jolesett.Másodszor megint egy szupi feji lett.Ott kezdeném hogy nekem igazábol elég forrora sikerült mint viccesnek és egyben komolynak.forronak azért mert egy olyan táncot mint lily nem tudok elképzeln viccesnek.bár emmett arcát megnéztem volna szzivesen.Föleg mikor rájön hogy rose is benne van.komolynak azért érzem komolynak mert szerintem nagy megtisteltetés hogy megkapta a cullen cimert és mind a falkát jelképezö cimert.De mindentöl eltekintve csodás lett.Légyszi ne haragudj ha nem irok mindhez az csak azért van mert mindig ugy összefolynak a napok és csak arra eszmélek hogy már itt a friss,de attol mindig elolvasom és szerintem elsök közt!Sok pusza Hanni

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó lett:)
    az utolsó bekezdés a legjobb sztem
    rengeteget nevettem rajta:)
    Várom a következőt:)!!

    VálaszTörlés
  9. Szia GoOofy!

    Amit leírtál, azok pont a főbb részek voltak, ezért, ha azt nézzük az egész tetszett, aminek nagyon örülök!
    A következő pénteken jön is!

    VálaszTörlés
  10. Szia Anikó!

    Örülök, hogy tetszett!
    Főleg a zenék, mert sokat gondolkoztam ám rajtuk!

    VálaszTörlés
  11. Szia Sztike*!

    Akkor ezek szerint neked is fájt a hasad a nevetéstől. :)
    A fejezet pedig pénteken fog érkezni!

    VálaszTörlés
  12. Scathy Istwick!

    Örülök, hogy tetszett! És ha a feji miatt várod a hétfőt, akkor nagy mosoly, mert holnap teszem is fel, sőt vasárnap is teszek fel egyet!

    VálaszTörlés
  13. Szia Hanni!

    Tegnap megtárgyaltuk msn-en a fejit, és bevallom, te vagy az első, aki azt mondta, hogy forróra sikeredett a fejezet.
    És ezért kíváncsi vagyok, hogy mit fogsz szólni azokhoz a fejezetekhez, amik, ha azt nézzük tényleg forróak lesznek?
    Majd azokhoz is várok kritikát tőled!

    VálaszTörlés
  14. Kedves Névtelen!

    Örülök, hogy tetszett, és bevallom a vége a kedvencem belőle, na meg a karkötős rész!
    Pénteken friss!

    VálaszTörlés
  15. Szia Szabina!
    Ez nagyon vicces lett :) Jól megszívatták Emmettet :)

    És hű, de elfogadnám én is azt a karkötőt!! Annyira tetszik :)

    Nagyon jó fejezet lett:)

    VálaszTörlés
  16. Szia Bea!

    Örülök, hogy tetszett, a karkötőt pedig én is elfogadnám!

    VálaszTörlés