35. fejezet - Keserű vasárnap

PAUL SZEMSZÖGE:

Soha nem gondoltam volna, hogy látom valaha is inni Lilyt. Annyira furcsa volt, de mindvégig tudta, hogy mit csinál. Be volt csípve, mégsem volt egyetlen egy megingó mozdulata sem, holott négyszer rendelt magának italt. Nekem szerintem már a második megártott volna, mert whiskyt sosem szoktam inni. Nessie-t is most láttam először becsípve, mondjuk neki a kevésbe alkoholtartalmú ital is egy-kettőre megártott. Jake jókat mosolygott rajta, hiszen ő végül nem ivott semmit. Valakinek vezetnie is kell, mondta, amikor elé toltam a rendelt szeszt. Alice-nek pedig kikerekedtek a szemei, amikor bejött a klubba, és meglátta Lilyt, majd intve nekünk, elindultunk utána. Jasper a kocsinál várt minket, miközben megnyugtatta kedvesét, hogy szerelmem teljesen jól van, és messze állt még attól, hogy azt mondhassuk rá, hogy be van rúgva.

- Tényleg nem vagyok berúgva! Sőt sosem voltam még eddig! Én tudom, hogy mennyi az elég – mondta Lily, miközben megállt Alice-szel szemben, majd elnevette magát. – Áh, ez az egyetlen bibi, amikor iszom. Egyszerűen mindenen nevetek, ezért induljunk inkább. – Jasper kinyitotta nekünk az ajtót, majd beültünk hátra. Lily az ölembe hajtotta a fejét, és vagy öt percen keresztül csak kuncogott. Kísérőnk is jókat mosolygott rajta, én pedig próbáltam nem ezt tenni, mert nem akartam megsérteni a lenyomatomat, aki egyszer csak elaludt.

- Jasper…

- Nem én voltam, mostanra nyomta el az alkohol. – Fordult hátra egy pillanatra az említett.

- Ideje volt már. Még ilyenkor is olyan, mint valami búgócsiga, ami ha egyszer bepörög, képtelen megállni. Egyszerűen nem tudok lépést tartani vele. Hiába vagyok jó kondiban, ez meghaladja a képességeimet.

- Pedig jobb lesz, ha hozzászoksz, és javítasz az állóképességeden, mert a következő hetekben kemény munka fog rád várni. – Húzódott mosolyra Jasper szája.

- Ezt, hogy érted? Mit tudsz te, amit én nem? – morogtam.

- Reggel meg fogod tudni, ne türelmetlenkedj. – Na tessék, kaptam egy semminek nem mondható választ, amivel nem mentem semmire. Az út további részében én is elszenderedtem, de a háznál felébredtem, és bevittem Lilyt, akit Alice átöltöztetett, míg én lementem inni. Esmé készített egy kancsó limonádét, és egy tálcán két pohárral együtt a kezembe nyomta.

- Lily az alkohol miatt nagyon szomjas lesz – segített ki Edward, mert nem tudtam, mire vélni az üdítőt a kezemben. Küldtem felé egy köszönömöt, majd felmentem én is aludni egyet, mert kezdtem fáradt lenni.

˜ ˚ ˜

- Paul, Paul – szólongatott kedvesem, de nem akartam felkelni, mert a fejem zsongott. – Légy szíves, nyisd ki a szemed. – Simogatta meg az arcomat, és utána egy finom csókot lehelt az ajkaimra. – Miért kéreted még mindig magadat? Kelj fel, na! – Piszkálta meg az orrom hegyét.

- Lily, fáradt vagyok. Ráadásul vasárnap van, miért nem tudsz te is aludni. Olyan vagy, mint valami… - De nem tudtam befejezni a mondatot, mert lerántotta rólam a takarót. – Ez nem jött be. – Feküdtem még mindig ugyanúgy, aztán rájöttem, hogy rosszul tettem.

- Nem is a hűvös levegő miatt húztam le rólad a takarót, hanem…emiatt. – Ahogy kimondta, abban a pillanatban zúdult rám egy adagnyi hideg víz. Állítom egyből kipattant a szemem, és mérgesen ugrottam fel az ágyon. Lily a hasát fogva nevetett, majd a hangos kacaja átváltott ijedté. – Oh oh! Azt hiszem jobb lesz, ha most futok, ha jól látom.

- Szerintem is, mert ha elkaplak, akkor… - Leugrottam az ágyról, de Lily gyorsabb volt nálam, így a teraszról felkapaszkodott a kötélpályára, és már lent is volt. A hátsó kert felé futott, miközben hátrapillantott. Ekkor vettem csak észre, hogy egy hatalmas lyuk tátong ott, amerre fut, de nem volt időm szólni neki. Láttam, ahogy beleesik, de ezzel egy időben valaki utána ugrott. Nem tudtam megmondani, hogy ki, de amikor felbukkantak a lábam földbegyökerezett. A remegés ekkor eluralkodott rajtam, majd csillapodott, mert Lily futva közeledett felém. Előtte viszont hallottam, ahogy köszönetet mond a férfinak, aki tekintetét az enyémbe fúrta, majd eltűnt az erdőben.

- Paul, nyugodj meg! Még mindig remegnek a kezeid – mondta Lily, és próbálta kordában tartani reszkető kezeimet.

- Nem tudok, sajnálom, de nem megy! Elegem van, hogy mindig felbukkan, és a legrosszabbkor!

- Én ezt most nem így gondolom. – Nézett a szemeimbe kedvesem. – Mert ha most nem kapott volna el, akkor…De miért van itt ez a hatalmas lyuk? – A többiek ekkor kezdtek felénk sétálni, pedig azóta itt vannak, amióta Michael Lily után ugrott.

- Miattam van az egész – szólalt meg Em. – Most kezdtem neki a medencének, és elfelejtettem neked szólni. Bevallom nem gondoltam, hogy hátra fogsz jönni – mondta Lilynek, aki még mindig szorosan fogta a kezemet.

- Semmi baj Em, nem a te hibád, hanem az enyém, mert ha nem piszkálom Pault, ő nem kezd el kergetni, és…

- Na jó, menjünk be, mert elég hűvös van kint, de halkan, mivel Nessie és Jake még alszanak. – Csapta össze a tenyerét Edward, mert egyre gyászosabb hangulat kezdte körüllengeni az embereket.

- Hogy-hogy még alszanak? Mennyi az idő? – kérdeztem, miközben jó nagyot ásítottam.

- Fél tíz – perdült mellém Alice, az én kezem pedig visszarántotta Lilyt, így meg kellett fognom, hogy el ne essen.

- Lily, miért keltettél fel ilyen korán? Hajnali ötkor értünk haza, te meg már itt virgonckodsz? – ásítottam még egyet.

- Dolgunk van Paul, dolgunk van. – Bújt a karjaimba, a gondolataim pedig teljesen más irányba kezdtek terelődni.

- Nem olyan fajta dolgotok – szólt hátra Edward, és inkább visszafogtam a gondolataimat, mert nem akartam megsérteni. Mikor bementünk a konyhába sétáltam és öntöttem magamnak egy kávét. A cukrot lapátoltam éppen a csészébe, amikor Lily besétált és becsukta maga mögött az ajtót, majd felült a pultra.

- Nagyon haragszol most rám? – kérdezte lehajtott fejjel, és nem volt szívem megdorgálni, pedig megérdemelte volna, több okból is. Így abbahagytam a kávém kavarását, és elé léptem.

- Nem haragszom, mondjuk a hideg víz nem esett jól, ahogyan a korai kelés sem, Mi…róla meg ne is beszéljünk.

- Ez a beszéd! – Nézett rám boldog mosollyal az arcán, ezért visszaléptem a kávémhoz, de elkapta a karomat, és visszarántott magához. A tűz ismét ott lobogott a szemében, ahogyan mostanság mindig. Olyan szenvedéllyel csókolt, amit minden férfi kapni szeretne egy nőtől. De ekkor megütötte a fülemet Edward és Jasper beszélgetése, így óvatosan megszakítottam a csókunkat, és átöleltem őt.

- Edward, miért nem hagyod, hogy éljék az életüket, hiszen nem gyerekek már – mondta Jasper, amiben igazat kellett adjak neki.

- Azért, mert elkapkodják a dolgokat.

- Ezt pont te mondod? Na jó ezt a témát nem forszírozom inkább. Figyelj rám, nincs mire várniuk, hiszen tudod, hogy Paul csak érte él, és azt is tudod jól, hogy Lily…

- Igen tudom. De akkor is! – Pufogott Edward, majd hallottam, ahogyan leül a kanapéra. – Egyébként szerintem egy darabig úgysem fognak tudni együtt lenni – szólalt meg egy fokkal derűsebb hangnemben.

- Ezt, hogy értsem?! Ugye nem tervezel valamit?! – kérdezte Jasper izgatott hangon.

- Nem, én semmit. De más igen. Elkaptam egy gondolatfoszlányt Michael felől, amiben nagyon nem akarja, hogy Lily és Paul lefeküdjenek egymással. Nem tudom Jasper, nem tudom. Fogalmam sincs, hogy miért, de egyre jobban aggódom emiatt a kölyök miatt. Mindenről tud, ami itt történik, mindenkiről tud mindent, követi Lilyt, és nem tudok rájönni, hogy miért. Azt mondhatnám, hogy szerelmes a lányba, de valamiért ez már túlontúl képtelenség. És emlékezz a beszélgetésükre. Lily azt mondta, hogy nem a képessége miatt kell neki.

- Ez nekem is furcsa. De eddig nem ártott senkinek. Szerintem túlzás, hogy ártani akarna, hiszen azt érezném, és felőle, csak felhőtlen nyugodtságot érzek.

- Jasper, ezt te sem gondolhatod komolyan. Még hogy nem ártott senkinek? Ha Paul nem vésődött volna be, már rég itt sem lenne. Nagyon elege van ebből a Michael gyerekből, és fél, nagyon fél.

- Mitől? Lily szereti, sosem hagyná el.

- Ezt nem tudhatod. Nem tudja még a bevésődést, ami számára egy olyan hír lesz, főleg, ha megtudja minden egyes momentumát.

- Lily erős, nem lesz semmi baj. Edward neki olyan önkontrollja van, amiért én összetenném a két kezemet, még a töredékéért is.

- Igen, viszont van egyetlen egy dolog, ami mindent fel fog borítani. És ez…várj egy pillanatot. Ezt majd inkább később – mondta Edward, és tudtam, rájött, hogy minden egyes szavukat hallottam. Ekkor Alice hangját hallottam meg, aki egyre közeledett felénk.

- Lily telefon! – kiáltotta a bolondos vámpír, kedvesem pedig már ugrott is le a pultról, Alice pedig belépett az ajtón, és Lily elé libbent.

- Köszönöm Alice! – Vette át a telefont. – Hallo!

- Szia Lily, Miss Gordon vagyok. Megkaptam az üzenetedet, és nyugodtan jöhettek. – Hallottam az igazgatónője hangját. Akkor ezek szerint mindjárt indulunk itthonról, Alice pedig bólogatással kontrázott mikor ránéztem, és Lily is letette már a telefont.

- Ne mondj semmit, megyek és öltözök. – Indultam el, de kedvesem megállított, Alice pedig kiment, amilyen gyorsan csak tudott.

- Köszönöm, hogy eljössz velem, mert veled is kapcsolatos, amiről beszélni szeretnék az igazgatónővel.

- Ez kezd egyre érdekesebb lenni, de te tudod. Most elmegyek lezuhanyozom, és gondolom te is szeretnél.

- Igen, de én átmegyek Alice-ékhez, utána pedig kapsz egy kiadás reggelit. Mit szeretnél enni.

- Nem is tudom. Talán tojást, sok baconszalonnával, és mellé sok paradicsomot, meg uborkát.

- Rendben, akkor azt kapsz. Készítek egy tavaszi salátát is. Menjünk fürödni! – Mosolygott, majd felmentünk. Alice az ajtóban várta őt, és gyorsan el is tűntek, ahogyan én is. Bevallom furdalt a kíváncsiság, hogy miért kell nekem is elkísérnem, de főleg az, hogy mi lehet velem kapcsolatos, amiről az ő iskolájának a vezetőjének tudnia kell.

LILY SZEMSZÖGE:

Furcsán éreztem magamat az után, hogy Michael megmentet. Igen nagyot estem volna, ha nem kap el, ezért hálás voltam neki. Viszont Paulon láttam, hogy nagyon nem tetszik neki ez az egész helyzet, ahogyan nekem sem, attól függetlenül, hogy jókor volt jó helyen ismeretlen vámpírunk. Ismeretlen, még mindig nem tudok róla semmit. Alice pedig megint folyamatosan csacsog, de most nem tudtam odafigyelni rá.

- Alice, segítenél nekem? Te nagyon jól rajzolsz, és szeretném, ha lerajzolnád nekem Michaelt. – Fordultam vissza a fürdő ajtajából.

- Minek kell az neked? – Méregetett, de úgysem fogja megtudni, hiszen most már tudatában vagyok, hogyan rejtsem el előlük azokat a dolgokat, amik nem tartoznak rájuk. – Lily ugye nem csinálsz valami hülyeséget, ígérd meg ezt nekem.

- Hisz ismersz, nem szoktam. Na jó néha, de ez most más. Bízhatsz bennem, nem lesz semmi baj. Akkor megcsinálod nekem? – kérdeztem tőle, ő pedig száj húzva igaz, de belement. Hallottam még, hogy délutánra meglesz, de ezt a folyosóról hozta be a szél.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd átmentem a szobámba, ahol Paul éppen öltözködött, és én is ugyanezt tettem, amikor eszembe jutott, hogy mit is szerettem volna tenni, mikor a vidámpark felé igyekeztünk, de ezt inkább a kocsiban beszélném meg vele.

Leérve a konyhába, már minden ki volt készítve az asztalra, Alice pedig a pulton ült egy rajztömbbel a kezében. Adtam neki egy puszit, és hagytam tovább rajzolni, míg én nekikezdtem a reggelinknek. Mikor kész volt a saláta, felvágtam a szalonnát, majd felvertem a tojásokat. A szalonna pirítása közben Paul bejött és mikor mögém állt, hatalmasat kordult a gyomra.

- Lehet, hogy nem lesz elég annyi tojás, amennyit felütöttem? – Fordultam meg, majd átadva neki a fakanalat a hűtő felé vettem az irányt. Kivettem még pár tojást, majd felverve azokat is visszamentem a gáztűzhelyhez. Paul örömmel adta át a fakanalat, pedig tudom róla, hogy tud főzni, és nem is rosszul, de én ígértem neki reggelit, így mindjárt meg is kapja.

˜ ˚ ˜

A kocsiban ülve idegesen doboltam a lábammal a kuplungon, mert nem tudtam, hogyan mondjam meg Paulnak, hogy mit szeretnék. Rájöttem, hogy nem is kell nekünk szálloda, hiszen az ő háza üres, aztán úgy döntöttem, hogy kétfajta választ kaphatok így vettem egy mély levegőt és belevágtam.

- Paul, miután végeztünk Miss Gordonnál, mit szólnál, ha elmennénk hozzád? – kérdeztem tőle, és örültem, hogy vezetek, és markolhatom a kormányt, mert nem erre a válaszra számítottam.

- Lily, nem hinném, hogy ez most jó ötlet. Ne haragudj, de egyszerűen, most…

- Semmi baj. Megértem. – Pedig dehogy is értettem meg! Én nem tudom, hogy miért történik mindez, de azt tudom, hogy nem lesz jó vége. Paul a tűrőképessége határainak legszélén áll, és nem tudom hogyan is segíthetnék neki ezen túljutni, mert lassan abban sem vagyok biztos, hogy engedné. Nem akartam, hogy lássa rajtam, mennyire rosszul estek a szavai, ezért egész úton próbáltam mosolyt csalni az arcomra. Szerencsére nem mentünk messze, és mikor leparkoltam, Miss Gordon kijött elénk. Sosem jártam még nála, de nagyon tetszett a kicsiny ház amiben lakott. Láttam, hogy Paulnak is tetszett, habár egy kicsit feszélyezve érezte magát, de nem a ház miatt jöttünk ma ide, hanem a jótékonysági est miatt.

- Miss Gordon, mint már tegnap említettem, fontos ügyben jöttünk el magához. Tudja már csak pár hét van hátra a bálig, és még mindig nem találtam párt. De tegnap este ez a probléma is megoldódott. Szeretném, ha megengedné, hogy Paul is részt vegyen ezen az estén, mert nagyon jól táncol.

- Lily, hol kellene nekem táncolnom? – Kerekedtek ki szerelmem szemei.

- Amint látom, Paul is most értesült az egészről. – Mosolygott az igazgatónő. – Én megengedem, ha ő is beleegyezik, abba, hogy a tudásával segíti a munkátokat.

- Én…én… – Kezdte Paul.

- Szerintem aludj rá egyet, mert látom, hogy Lily téged is meg tud lepni – mondta neki az igazgatónő.

- Igen meg, nem is akárhogyan – mérgelődött Paul. – Viszont mi mennénk is, mert elég sok dolgunk lesz, ha jól gondolom. – Nézett rám, miközben én széles mosollyal az arcomon reméltem, hogy nem lesz veszekedés ebből az egészből. Elköszöntünk Miss Gordontól és ismét én vezettem. Nem akartam hazamenni, ezért La Push felé vettem az irányt.

- Hová megyünk? – kérdezte Paul, mikor nem kanyarodtam le az ösvényre.

- Lemegyünk a partra, utána pedig átmehetnénk Emilyékhez, hiszen olyan rég voltunk már nálunk. De ha nincs kedved, akkor hazaviszlek, és megyek egyedül.

- Nem, menjük, tényleg rég voltunk mindkét helyen. – Egyezett bele, aminek nagyon örültem.

˜ ˚ ˜

Hosszú ideig sétáltunk a parton, hiszen az idő kellemesen meleg volt. Nem beszélgettünk, pedig lett volna miről. Jó volt, csak élvezni egymás társaságát, fogni egymás kezét, és nem törődni semmivel. Pár hónapja még nem gondoltam, hogy ilyen boldogság, szeretet és szerelem létezhet. Most bánnám, csak igazán, ha akkor nem jövök el a tábortüzes buliba, ahová Jake hívott meg. Talán nem is ismerem meg Pault, hiszen ők nem igazán járnak a Cullen családhoz.

- Paul, szerinted, ha nem jöttem volna el az összejövetelre, akkor szerinted megismerkedtünk volna egymással? – kérdeztem megtörve a csendet, és megálltam vele szemben.

- Találkoztunk volna, és hidd el akkor is megismerkedtünk volna – mondta, majd leült mögém, mert addigra már a földön voltam. – Nem fázol?

- Nem. De honnan vagy annyira biztos, hogy…

- Ezt érzi az ember. És én úgy gondolom, ha nem ott, akkor valamikor máskor biztosan találkoztunk volna, több okból kifolyólag is. Sokáig nem tudott volna téged rejtegetni Nessie. – Szorosan magához ölelt, és annyira jól estek a szavai, hogy majdhogynem elsírtam magamat. Sosem beszél az érzelmeiről, egyedül Jasper ismeri azokat, de kezd nekem is egyre jobban megnyílni. Sokat beszélgetünk mostanság, ami egy kapcsolat egyik alappillére. Olyan jó lenne, ha egy kicsivel nyugodtabb lenne az életünk, és nem lenne benne semmi buktató, semmi akadály, ami megöli a tökéletes pillanatokat. De valami azt súgja, hogy nagyon kemény küzdelem, és lemondás árán lesz csak nyugalmunk.

- Gyere menjünk Emilyékhez – húztam fel, de még nem akaródzott neki elindulni, így visszaültünk és csak néztük a végtelen tengert, aminek ki tudja hol van a vége. Mennyire szeretném, ha sokáig élvezhetném így emberként ezeket a pillanatokat. De sajnos ez nem lehetséges! Igaz Carlisle azt mondta, hogy a vérátömlesztéssel kaptam még egy hónapnyi életet, de mi egy hónap, szinte semmi. Annyira gyorsan elrepül, hogy észre se veszi az ember, hogy történt vele valami.

Szerelmem testéből áradó meleg bódítóan hatott rám, és majd elaludtam a karjai kötött. Ő is fáradt volt, tudtam jól, ezért az indulás mellett döntöttem. Gyorsan Emilyékhez értünk, ahol Quil kivételével mindenki ott volt.

- Sziasztok! – köszöntünk egyszerre, mikor beléptünk.

- Sziasztok! – Jött mindenkitől az üdvözlés.

- Leah! De örülök, hogy látlak. – Léptem mellé, majd leültem a mellette lévő székre.

- Én is örülök. – Kacsintott rám és a mosoly ott bujkált a szája szélén. Ekkor farkas vonyítás hallatszódott az erdő felől, majd Sam sétált be az ajtón.

- Sziasztok! – köszönt, majd Emilyhez sétálva megcsókolta őt. – Srácok, ugye tudjátok, hogy mi tíz perc múlva megyünk el itthonról – szólalt meg hirtelen az alfa.

- Mi nem tudtuk, de ha most ráérsz, akkor szeretnék veled beszélni – mondtam, és elindulva kifelé jeleztem, hogy kövessen. – Sam, tudom, hogy nem kérhetem tőled azt, hogy Paul ne járőrözzön, de lehetne, hogy kevesebb feladatot kapjon?

- Lily, ne beszélj nekem rébuszokban. Tudod, hogy bármiben segítek, de tudnom kell, hogy mi az oka ennek a kérésednek, mert a többiek is biztosan tudni akarják majd, hiszen rájuk hárulnak akkor az ő feladatai.

- Igen, gondoltam nem úszhatom meg, hogy el kelljen mondanom. De szeretném, ha a többiek nem cukkolnák Pault. Kérlek, ígérd ezt meg nekem.

- Lily, mit tervezel? – forgatta a szemeit.

- Lesz egy jótékonysági est az iskolánkban, ahol támogatókat keresünk, hogy megtarthassuk a zene- és tánctermeket, ezért mi diákok szervezünk egy esti előadást, ahol Paul lenne a táncpartnerem. Kevés időnk van, és rengeteget kellene próbálnunk.

- Ezt most komolyan mondod? – kerekedtek el Sam szemei.

- Igen, teljesen. Ezért is kértem, hogy ne engedd, hogy a többiek gúnyt űzzenek belőle. Én büszke vagyok rá, hogy segít nekem, mert nélküle nem tudom, hogy sikerülne az este.

- Rendben, de szólj neki, hogy csipkelődések lesznek, talán gúnyos megjegyzések is, ezért próbáljon ezen túllépni. Beszélek a többiekkel és tudják, hogy a kérésem parancs.

- Köszönöm Sam, akkor mi indulnánk is. Viszont Quil meddig járőrözik, mert meghívnám a többieket Seattle-be.

- Estig lesz kint, és Jake fogja leváltani. Remélem kipiheni magát addigra.

- Biztosan, mert még mindig alszanak. Gyere menjünk, mert lassan indulnotok kell.

A kicsiny házban jó hangulat volt, és míg Sam elment felöltözni én elmondtam a többieknek az ötletemet.

- Srácok, nem lenne kedvetek eljönni Seattle-be? Úgy gondoltam, hogy ti fiúk elmehetnétek mozizni, mi pedig Leah-vel vásárolunk egyet. Na, mit szóltok? – Félpercnyi gondolkodás után szinte egyszerre ugrottak fel az asztaltól. – Hé, nyugi. Először hazamegy mindenki, és nálunk találkozunk. Paul, ti a Lexusszal mentek, mi viszont Leah, még sajnos nem tudom mivel. Vagyis ötleteim vannak, azt viszont meg kell beszélnem az illetékes személlyel – mondtam a lánynak, aki összeszűkített szemekkel gondolkodott a szavaimon. Ekkor az alfa és a családja lejött a lépcsőn, így mi is elindultunk haza.

- Lily, tényleg Leah-vel akarsz vásárolni? – kérdezte a ház előtt Paul.

- Igen, és remélem ti is jól fogjátok magatokat érezni. A mozi után üljetek be valahová enni is. – Amikor ezt kimondtam az arcán az izmok megfeszültek, és tudtam jól, hogy miért. – Figyelj, a farmerod zsebében még ott van a pénz, de Jasper tegnap ezt adta nekem. - Ekkor a tárcámból kivettem egy bankkártyát, és átadtam neki. Nem akarta elfogadni, de én a kezébe nyomtam. – Ez egy társkártya az én bankszámlámhoz, úgyhogy erről annyit költesz, amennyit szeretnél. És nem akarok semmilyen ellentmondást hallani – jelentettem ki, mert láttam, hogy szóra nyitná a száját. Ezért inkább megölelt, majd felkapva berohant a házba, azon belül is a szobánkba. Mikor letett a szekrényem elé, én elé léptem, és óvatosan nekinyomtam a fa ajtónak. Nem tudtam mikor jönnek a többiek, de reméltem, hogy nem sietnek. Hevesen csókoltam meg, ami meglepte, de nem annyira, hogy ne viszonozza. Keze végigsimította a hátamat, a fenekemet, és a combomnál megállva jelezte, hogy a lábaim nem a megfelelő helyen vannak, így hirtelen megemelve, már csípőjét zártam körbe. Sajnos még az ágyig sem jutottunk el, mert hangos dudálás jelezte, hogy Embry megérkezett Jareddel. Így kibontakoztunk egymás öleléséből, hogy átöltözhessünk. Mikor lementünk Leah akkor érkezett meg. A fiúk pedig a kocsim mellett álltak. Úgy terveztem, hogy elkérem Alice Porsche-éjét, de végül nem amellett döntöttem. A srácok ekkor beültek a Lexusba, és egy karlengetés után indultak is.

- Mi mivel megyünk? – kérdezte Leah a garázsban, és én felnyitva Nessie autójának a csomagtartóját felé dobtam egy bukósisakot.

- Remélem tudod a választ. – A gonosz mosolya elárulta, hogy neki nagyon tetszik az ötlet, Paulnak viszont nem fog annyira. – Nem is tudom, hogy neked szükséged van-e protektorra, ezért azokat inkább nem adnám oda – mondtam tettetett naivsággal, majd lecsuktam az ajtót, és beszaladtam a motor kulcsáért. Kiérve láttam, hogy Edward Leah-vel beszélget, majd meglátva engem felvette a szigorú álarcot.

- Lily, óvatosan vezess, és számíts Paul reakciójára, ami lehet nem lesz örömteli – mondta miközben felültem a Kawasakira.

- Pault, bízd rám, és tudod, hogy mindig körültekintő vagyok. – Ezután feltettem a bukósisakot és Leah is felült mögém. Lassan indultunk el, majd az ösvény végén megálltam, felnyitottam a rostélyt, és hátraszóltam farkas barátnőmnek. – Jól kapaszkodj, mert feltett szándékom, hogy beérem a fiúkat. – Ő bólintott egyet, aminek hatására gázt adtam és máris a főúton voltunk.

Egyre jobban növeltem a sebességet, és tudtam, hogy Paul úgysem hajt gyorsan. Ezért Seattle első lámpájánál megláttuk őket, és ahogy az zöldre váltott elhajtottuk mellettük. A bevásárlóközpont nem volt messze, és a fiúk is megérkeztek utánunk két percre. Amikor megálltak kedvesem kipattant az autóból, és gyorsa léptekkel indult el felém. A kezei remegtek, a szemei szikrát szórtak, és láttam, ahogy Leah befelé tereli a srácokat.

- Lily…- kezdte Paul, de még mielőtt folytathatta volna egy lágy csókkal beléfojtottam a szót.

- Tudom, hogy mit gondolsz, és mit érzel, de én szeretek motorozni. Ezért bízom benne, hogy hazafelé te jössz velem. Remélem most nem utasítasz vissza?! – kérdeztem tőle, miközben kérlelő tekintettel kerestem a szemeit.

- Ugye, tudod, hogy most haragszom rád?! Majdnem meghaltál emiatt a motor miatt, de tudom azt is, hogy mennyit jelent neked. Ezért hazafelé én megyek veled. Leah pedig kipróbálhatja a Lexust.

- Így van. Rájöttem, hogy ő szereti a gyorsaságot, és mind a motor, mind a kocsim megfelelő erre a célra. De gyere, mert a többiek várnak. – A bejárat felé húztam, ahol bevártak minden a farkasok. – Gyere Leah – léptem mellé – mi belevetjük magunkat a vásárlásba, ti pedig menjetek és szórakozzatok – mondtam a fiúknak. Nem is kellett nekik kétszer mondani, mert már ott sem voltak. Mi csajok pedig azt sem tudtuk, melyik boltba menjünk. – Leah, te tudsz róla, hogy lesz egy jótékonysági est az iskolánkban? – kérdeztem tőle.

- Nem, nem tudok róla. De miért kérdezed ezt?

- Mert szeretnélek titeket is felhívni. majd ha meglesz a meghívó, akkor egyből átviszem mindenkinek. Ezért mit szólnál, ha néznénk neked valami ruhát? Eleve nekem is kellenek olyanok, amik az előadásra kellenek, és egy olyan, ami magára az estére. Van itt egy üzlet, ami elegáns kisestélyiket árul. De lehet rendelni katalógusból is, amik káprázatosak.

- Lily, tudod, hogy én nem vagyok oda a nőies ruhákért. Nem igazán hordok ilyet. – Hajtotta le a fejét.

- Leah, én nem tudom, miért vagy ezzel így, mert te egy nagyon szép lány vagy, akin bármely ruha istenien állna, csak hordani kellene.

- Én ebben nem vagyok annyira biztos – hebegte.

- Én pedig tudom, hogy így van. Ezt be is bizonyítom. Vannak elegánsan sportos egybe ruhák, amiket még gyorsabban le tudsz venni, mint egy pólót és egy rövidnadrágot. Sőt ezekhez jól állnak a lapos cipők, amikben futni is lehet, ha úgy van – soroltam fel az előnyeit az említett dolgoknak. – Gyere, lepjük meg a fiúkat egy másik Leah-vel.

- Legyen, de a hatás tényleg meglepő legyen – mondta, mire elnevettem magamat.

Az üzlet a legfelső emeleten volt, és mikor felértünk megláttam a másik kedvenc üzletemet, ahol fantasztikus anyagokat lehet kapni. Még New Yorkból is hoznak szatén, selyem és egyéb finom textíliát. De előbb Leah ruháját vesszük meg, vagyis ruháit. Az eladó segítőkészen mutogatta a ruhákat, amik közül néhány még női farkasunknak is tetszett. Ezért azokat félre is tettük, majd néhány kényelmes cipőt is választottunk neki. Majd megnéztük a nagyestélyiket, a koktélruhákat, de nem nyerték el a tetszésünket. Ezért kértünk katalógusokat, amiket nagyon sokáig nézegettünk. Én megtaláltam benne az összes ruhát, amire szükségem lesz, sőt Nessie-nek is választottam egy gyönyörű darabot. Leah pedig szintén rálelt egy egyszerű szabású ruhára.

- Szerintem ez Emilynek is tetszene. – Morfondíroztam, és az ő szeme is felcsillant.

- Igazad lehet. És ez a szín jól állna neki. Eleve unokatestvérek vagyunk, így jó lenne ez a két ruha - erősítette meg az előbbi kijelentésemet.

- Akkor gyere és megrendeljük, amiket kiválasztottunk. ha pedig igazítani kell rajtuk, azt megoldom. Hozzájuk illő cipőt, pedig jövő héten eljövünk vásárolni. Oh, várjunk a srácoknak is kellene öltönyt nézni. Na, azt is megoldjuk.

Az üzlet tulajdonosa felvette az adataimat, a ruhák kódját és a méreteket felvitte számítógépre, majd kifizettem a harminc százalék előleget. Leah azt hittem padlót fog, amikor lehúzták a kártyámat, és alig akart bejönni velem a fiúk ruháit elintézni. Végül csak belement, és be kell vallanom, nagyon jó ízlése van ezen a téren. A legdivatosabb darabokat választotta ki a katalógusból, amik nagyon jól fognak állni a falkatagoknak. Mindenki különböző stílusú öltönyt kap, ami az egyéniségéhez illeni fog. Később a textilüzletben vágogattunk, és ott tényleg nagy összeget hagytunk. Kate esküvői ruhájához, és az én ruhámhoz meg kellett rendelni az anyagot, Garrett és Paul szmokingjához meg tudtam venni az igazán jó minőségű textíliákat. Vámpír menyasszonyunk azt szeretné, ha hasonló színű ruhái lennének a tanúknak, mint nekik, így eleget tettem a kérésének és úgy választottam.

- Melyik ruhát szeretnéd felvenni? – kérdeztem Leah-től a mosdóban.

- Legyen elsőnek egy fekete, az egyik szintén fekete cipővel – mondta, miközben kereste a ruhát.

- Ugye, milyen jó, hogy becipeltelek a fehérnemű boltba is? – Vigyorogtam, majd a kezébe nyomta egy egyszerű, mégis szexi darabot.

- Örülök, hogy nincs bent senki rajtunk kívül – állapította meg és eltűnt az ajtó mögött. Mikor kijött nem hittem a szememnek. A napbarnított bőréhez nagyon jól állt a fekete, nyakban megkötős, combközépig érő ruha, melynek mellrésze kiemelte nőies bájait.

- Nem találok szavakat. – Ingattam a fejemet. – Egyetlen dolog hiányzik, mégpedig egy szolid smink.

- Nem, azt már nem. – Lépett hátrébb.

- Azt mondtad, hogy megdöbbentő hatást szeretnél. – Játszottam ki az aduászt, amire beadta a derekét, így lementünk a második emeletre. A kozmetikusnak szerencsére volt pár perce, és mivel alapozóra nem volt szükség, pillanatok alatt kész lett a sminkkel.

- Lily, én sosem festetem magam, de ez most nagyon tetszik. Lehet néha napján megpróbálkozom vele. – Nézegette magát a tükörben.

- Úgy legyen. Majd kapsz tőlem egy-két hasznos dolgot. Alice-nek annyi mindene van, hogy nem fog hiányozni neki, ha csenek el belőle.

- Azt kétlem. Hidd le egyből észrevenné. – Fintorodott el, és beláttam igaza van.

- Akkor viszont. Mandy, légy szíves válogass össze Leah-nek sminkeket, amik illenek a bőréhez – kértem meg a fiatal lányt, aki már kezdte is összeszedni a kért anyagokat. Mikor kifizettem mindent, csörögni kezdett a telefonom.

- Szia! Csak nem vége a filmnek? – kérdeztem Paultól.

- Már rég, azóta ettünk is. De indulnunk kellene haza, mert neked holnap iskola – mondta.

- Ige apa, már megyünk is. Hol vagytok?

- Vicces, vicces. A bejáratnál várunk titeket.

- Rendben, indulunk is. – Majd kinyomtam a telefont.

Leah ideges volt, és a mozgólépcsőn vissza akart fordulni, hogy átvegye a ruhát, de nem engedtem neki. A srácok háttal álltak nekünk, de megérezve a közeledtünket egyszerre fordultak meg. Az arcukat sosem fogom elfelejteni. Ahogy végignézték Leah-t, azon nem tudtam csak mosolyogni. Embry szemei pedig megállapodtak a lány melleinél, és ezt nem csak én vettem észre.

- A szemeim jóval fentebb vannak – morogta Leah. – Embry nem mondom még egyszer.

- Oh, ne haragudj. – Jött zavarba a fiú.

- Látom a modorán nem sikerült finomítani. – Lépett mellém Paul.

- Ne csipkelődj, mert megbánod – fenyegettem meg. – Szerintem nagyon csinos, jól áll neki ez a ruha.

- Igen, ebben igazad van. De ha Embry öl mellette a kocsiban. – Nevetett fel kedvesem.

- Megoldja, Leah jól kezeli a helyzeteket – mondtam.

- Ez igaz, de majd figyelj! – Fogta meg a kezemet szerelmem. – Indulhatunk? – kérdezte a többiektől, akik maguk elé engedve női társukat elindultak kifelé. – Leah, itt a kulcs – adta át neki Paul. – Én Lilyvel megyek, nem tudtam nemet mondani a kérlelő szemeinek. – Ingatta a fejét.

Míg beültek az autóba, én kivettem a csomagtartóból Paul bukósisakját, és Nessie-ét betettem a helyére. Elhaladva a kocsi mellett pedig nagyot nevettem, mert Leah éppen Embryt osztotta ki.

- Idefigyelj, helyet fogsz cserélni Seth-tel, mivel nem tűröm, hogy a combomat bámuld egész úton, mert ismerem a perverz gondolataidat – vágta oda dühösen a fiúnak.

- Mondtam, hogy ez lesz – jelentette ki Paul, miközben jókat kuncogott.

- Én pedig mondtam, hogy Leah megoldja. – Felültem a motorra, Paul pedig egyből felült mögém. – Kapaszkodj, mert nem akarlak útközben elhagyni – vetettem oda félvállról, majd felvettem a bukósisakot. Ekkor Leah füstölgő kerekekkel indított, ahogyan én is.