33. fejezet - Meglepetések sora

PAUL SZEMSZÖGE:

Néztem Lilyt, ahogy békésen aludt, és nagyon nehezen tudtam csak magára hagyni. Sajnos járőrözni kellett mennem, mivel a klub miatt elcseréltem szinte minden napot, és a többiek is így alakították a mindennapjaikat. Annak viszont örültem, hogy egyedül szelem és felügyelem a területet, mert nem akartam mások gondolatait hallani, mivel a sajátjaim jelenleg bőven elegek voltak. Egyszerre próbáltak pörögni az elmémben a történtek, amit sajnos egyszerűen nem tudtam most kontrollálni, mégis erőt kellett vennem magamon, ha nem akartam, hogy iszonyatos fejfájás legyen a vége.

Furcsa volt, hogy emlékek tömkelege rohamozott meg. Soha nem voltam az az ember, aki a múlton rágódik, most viszont ez történt. Visszaemlékeztem, ahogy Lily mellett fekszem az ágyon, és nézem, ahogy alszik. Olyan volt, mintha nem történt volna vele semmi, mintha nem percekkel azelőtt láttam volna a doktor vizsgálójában, a saját vérében fürödve. A légzése egyenletes volt, az arca nyugalmat sugárzott, én meg hevesen dobogó szívvel próbáltam megnyugodni.

Mégsem sikerült lecsillapodnom, főleg, hogy folyamatosan ostorozom magam, hogy ennek nem így kellett volna lennie. Amikor Saméknél összeszólalkozott Jake-kel, már a szemei elárulták, hogy ez most véresen komoly lesz, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Már az elején el kellett volna fojtanom a kirobbanni készülő vitát, de Leah megállított. Nem tudom, hogy ő sejtett vagy látott Lilyn bármilyen jelet, ami miatt így tett, de visszatartott.

Aztán amikor elmondta az igazságot Nessie-vel kapcsolatban, teljesen ledermedtünk. Jake arca fájdalomtól torzult el, amikor Nessie kezei Lily nyakát szorongatták, mégsem tett semmit. És nem azért, mert nem akart, hanem mert nem bírt. Egyszerűen képtelen volt felfogni, amit hallott és ami történt, de hisz így voltunk vele mindannyian.

Sosem gondolkoztunk el azon, hogy Nessie vámpír énje egyszer erősebbé válik, mint a szelíd, megértő ember mivoltja. Pedig számítanunk kellett volna rá! A baj nem bennünk, hanem Jake-ben kellett keresni, hiszen mindent láttunk, amit ő, mindent úgy gondoltunk, ahogyan ő. Sosem láttuk Nessie-ben a vámpírt, hiszen Jake sem tette, ezért történhetett meg a hármójuk kálváriája.

Aztán amikor hirtelen fájdalom és a félelem kerített hatalmába, egyből Lily arca ugrott be. A Cullen házba rohantam, ahol az arcok ugyanarról árulkodtak, mint amiket én éreztem. Nessie Jake mellett állt, és az első, amire gondolni tudtam, hogy bántotta a lenyomatomat. Nem tudom, hogy mit akartam tenni, mert egyrészről kötött a falka szabálya, hogy egy lenyomat szent és sérthetetlen, másrészről hajtott a keserűség. Aztán Jake elmondta, hogy mi történt. Dühömben darabokra akartam törni a motort, ami teljes pompájában állt a garázs mellett, mivel Rosalie megjavította, de Jasper nem engedte. Elmesélte, hogy Lily édesapjáé a motor, és hogy a szerelmem mennyire boldog volt, amikor rendbe hozták neki, hogy élvezhesse a féktelen száguldást. Először nem törődtem velük, majd visszaemlékeztem Lily mosolygós arcára, amikor leszállt a kétkerekűről, és én visszautasítottam annak kipróbálását, nagyon szomorú lett. Pillanatok alatt törtem meg a boldogságát, pedig biztosan nem esett volna semmi bajom, ha elmegyek vele egy körre.

Sokáig ültünk a nappaliban, és szörnyű volt hallani a doktor és fia beszélgetését, vagy Carlisle utasításait, hallani a hangjából áradó kétséget, hogy vagy tudnak tenni valamit, vagy nem. Majd amikor Edward kijött, mindenki felrohant, de én lefagytam az ajtóban. A vére, ami beborította az ágyat, amin feküdt és a földet is, sokkos állapotba taszított. Nem is tudtam bemenni, ezért a többiek kivittek az udvarra, hogyha nagyon ideges lennék, szabadon átváltozhassak. Jóval később tudtam csak visszamenni, mert ott kellett lennem mellette. Azt akartam, hogy érezze ezt.

Besétáltam a szobába, ahol Nessie az ágya mellett ült. Nagyon szerette Lilyt, amiért hálás voltam. Mikor leültem az ágy melletti székre, ő felállt, de csak az ajtóig ment, és onnan nézett vissza ránk. Mély sóhajt hallottam, abból is azt, hogy Jake-et hívja. Eljött az ideje egy komoly beszélgetésnek köztük. Meg fognak változni mind a ketten, de az érzelmeik ezerszer erősebbek lesznek. Tiszta lappal fognak indulni, és egy harmonikus kapcsolatba fognak lépni. Én sem szeretnék mást, de mindig közbejön valami. Hol egy törtető vámpír, hol egy rosszullét, hol egy baleset, hol csak aprócska dolgok. Annak viszont örülök, hogy itt lakhatok vele, hozzá térhetek haza, mellette ébredhetek és hogy csodálhatom, ahogy a vállamra hajtva a fejét szenderedik álomba.

˜ ˚ ˜

- Paul, Paul! – hallottam meg Seth hangját, amikor mellém ért. – Sam mondta, hogy váltsalak le, és azonnal menj a Cullen házba – hadarta. Meg sem kérdeztem, hogy miért, és meg sem köszöntem neki, mert a lábaim irányítottak engem, így öt perc alatt a házhoz értem. Mindenki otthon volt, a nappaliban ültek. Beleszagoltam a levegőbe, de Lily illatát nem éreztem, nem hallottam dobogni a szívét sem. Visszaváltoztam, és rohantam be a házba. Amikor beértem, rám néztek, én pedig Esmére, mert vele hagytam otthon.

- Sajnálom – kért bocsánatot, engem pedig egyre jobban maga alá gyűrt a pánik, ahogy a gondolataim ostorozni kezdték a koponyám falát.

- Paul! Nem halt meg, nyugodj meg, kérlek! – emelte fel Edward a hangját, ami megtette a hatását.

- Akkor mi történt, és miért mondja Esmé, hogy sajnálja? – kérdeztem, miközben ismét a nőre néztem.

- Lily elment itthonról – szólalt meg Jake, a szemeim pedig tágra nyíltak, és dühbe gurultam, mert a vámpírnőnek vissza kellett volna tartania őt.

- Esmé nem tehet semmiről, hiszen ismered Lilyt te magad is – folytatta Edward, amit Jake elkezdett, majd sorra válaszolt a fel nem tett kérdéseimre. – Sajnos nem tudjuk, hogy hol van, annyit mondott anyának, hogy elvinné apánk kocsiját, és hogy nem lesz semmi baja. Nem mondta, hogy mikor jön. Alice-nek üzent csak, hogy figyelje őt, és legyen kéznél a mobilja.

- Akkor felhívom – húztam ki a telefont a zsebemből.

- Paul, jelenleg még vezet, és elég sötét van, nem kellene felhívnod – figyelmeztetett Jake.

- Rendben van – egyeztem bele.

- Hagyd a húgomra a dolgot. Tudod, hogy amint lesz valami, egyből szólni fog – mondta Edward, majd felhúzta a szemöldökét, és Alice felé fordult, aki már szellemileg nem volt köztünk. – Vonóhorog? – kérdezte egyszer csak a bátyja, de senki sem értette, miről is beszél.

- Igen, azért vitte el Carlisle kocsiját, mert azon van egyedül vonóhorog. Én sem értem, de ezen járnak a gondolatai – fejtette ki Alice a látomását.

- Srácok, nyugodjon meg mindenki. Ismerjük Lilyt, tudom, hogy egy kicsit szeleburdi és hirtelen haragú, de megfontolt is egyben. Sosem megy bele olyan dolgokba, amikből baj lehet – állt fel Nessie, és rá kellett jönnünk, hogy igaza van. Nem is beszélgettünk ezek után, csak próbáltuk magunkat lekötni. Edward, Emmett és Jasper eltűntek egy kis időre, de hamar visszajöttek. Kiderült, hogy mindvégig a házban voltak.

- Paul, gyere, mutatnunk kell valamit – intett nekem Edward, majd egy lépcsőhöz vezetett. Azt hittem, hogy egy pincébe megyünk le, de tévedtem. Egy hatalmas teret alakítottak ki a ház alatt, vagyis maga a terem már régóta megvolt, csak ők átalakították. – Ma fejeztük be, hogy ne kelljen mindig az iskolába visszamennetek. Reméljük Lilynek is tetszeni fog.

- Szerintem igen. Olyan, mintha a suliban lennénk. Tükrök a baloldalon, tágasabb, sokkal tágasabb, és amint látom, a zene is nagyon jó lesz, mármint hangzásilag – mutattam a beépített hangfalakra és az egyéb modern technikára.

- Az tuti! Minden van itt, aminek lennie kell – sétált a berendezéshez Emmett, majd bekapcsolta. Eszméletlen hangzása volt. Még halkan is tökéletes volt, viszont amikor Em feltekerte, azt hittem, hogy betörnek az üvegek. Carlisle le is jött szólni, hogy másoknak még reggel van, ezért vegyünk vissza egy kicsit a hangerőből.

- Rendben apa, csak megmutattam Paulnak a hifi hangzásvilágát – nevetett Emmett, amikor a doktor már itt sem volt. – Paul, azért mutattuk meg ezt neked, mert a bátyánk azt mondta, hogy ezzel le tudnád kötni magad, és nem Lilyre gondolnál egyfolytában – nyomott a kezembe egy cd-t, de elsőre nem értettem. Majd amikor magamra hagytak, belehallgattam a zenébe, és rájöttem, hogy miért mondta azt Emmett, amit. A tangó zenéje csendült fel, ami kellemes emlékeket idézett fel bennem, ami ebben a pillanatban keserűséggel is töltött el. De elhatároztam, hogy tökéletesítem a lépéseket, hogy amikor hazajön, és valamikor újra elszánja magát a tanításra, akkor meglepetés érje.

Sokáig lent voltam, majd felmentem lezuhanyozni és enni, végül leültem a tévé elé, ahol el is aludtam. Arra ébredtem, hogy Edward beszélget valakivel, és hirtelen eszembe jutottak a történtek. Felugrottam, és egyből kérdezősködni kezdtem.

- Alice látott már valamit? Mennyi az idő? Mennyit aludtam? – hadartam.

- Nem eleget, Paul, nem eleget. Alig aludtál pár órát. És igen, van pár jó hírünk. Lily Montanában van. Reggel vett fel egy nagyobb összeget egy bankban, aztán ment tovább.

- Köszönöm, hogy elmondtad ezeket, egy kicsit megnyugodtam. De még mindig nem tudjuk, hogy mikor jön haza – ültem vissza a kanapéra csalódottan.

- Szerintem nemsokára itthon lesz – mondta Alice, nekem pedig felcsillant a szemem, hogy talán látott valamit. – Nem láttam semmit, csak érzem – jelentette ki hirtelen, majd elmosolyodott, és elindult Jasperrel sétálni, de az ajtóból visszafordult, viszont én addigra lent voltam a teremben. Újra nekiveselkedtem a gyakorlásnak, aztán bevillant a klub. Nessie megemlítette a járőrözés előtt, hogy elmarad csütörtökön a buli, de szombaton meg lesz tartva, mondjuk nem hiszem, hogy bármelyikre is elmennénk, főleg Lily állapota miatt. Habár ahogy őt ismerem, biztos, hogy el szeretne menni. Ezért felmentem, és leültem a számítógép elé.

Rákerestem, és elsőre meg is találtam. Néztem képeket a külső részről és a belsejéről is, ami nagyon tetszett. Aztán olvastam egy kis háttértörténetet is a szórakozóhelyről, végül találtam egy videók aloldalt, amibe muszáj volt belenéznem. Az állam is leesett, amikor meghallottam a zenét, mert nem erre a stílusra számítottam. A funky, az R’n’B keveredett, nem pedig mondjuk a tangó, vagy az angolkeringő zenéje. Elgondolkoztam azon, hogy Lily ezt miért nem említette meg nekem. Mert ha ezt ott tudom meg, akkor visszaülök a kocsiba, és hazáig meg sem állok. Volt egy olyan érzésem, hogy ez a titkolózás szándékos volt. Ha pedig ez így van, akkor most én vagyok előnyben, és őt fogja meglepetés érni. Gyorsan bezártam az oldalt, majd visszamentem a terembe, és kerestem a klubhoz illő számokat.

Sosem táncoltam még ilyen zenére, pedig nagyon tetszik. Meghallgattam vagy öt számot, aztán megálltam a terem közepén, és ismét csak a zenét figyeltem. Aztán azon kaptam magam, hogy táncolok, és ez jó érzéssel töltött el, főként, hogy nem éreztem két ballábasnak magamat, és ettől még jobban bele akartam vetni magamat ebbe az érzésbe. Volt lent egy nagy plazmatévé is, amin az összes zenecsatorna be volt állítva, így bekapcsolva azt, kerestem valami pörgős számot.

Egymás után néztem a klipeket, és jó pár figurát elsajátítottam, amiket kevertem a saját fantáziámmal. Nem mondom, hogy Fred Astaire lettem, de most már magabiztosabban állok majd a táncparketten. Ezen gondolatom mosolyra késztetett, mert elképzeltem Lily arcát, amikor rájön, hogy nem jött be a kis cselszövése. Haragudnom kellene rá, mégsem tudok. Felhangosítottam a zenét, és átéltem a ritmus bizsergető érzetét, amikor meghallottam Alice hangját.

- Paul, gyere fel, légy szíves – szólt le a maga kis csicsergő hangján. Felrohantam, és ekkor toppantak be Nessie-ék is. – Örülök, hogy ti is megjöttetek – nézett rájuk. – Szeretném, ha az egész család velem jönne – jelentette ki, a maga szokásos ellentmondást nem tűrő hangján, ami egyben kedves is volt.

Természetesen elindultunk utána, ő pedig egy pillanat múlva el is tűnt, miután elmondta, hogy merre menjünk. Ahogy sétáltunk, megéreztem Lily illatát, amitől a szívem hevesebben kezdett verni, de a citrus-menta illata keveredett egy ismeretlen, állati illattal, majd megláttam magát az állatot, vagyis állatokat. Két gyönyörű ló mellett állt egy hatalmas karámban, viszont amikor közeledtünk feléjük, a fekete elkezdett hátrálni, és csak a túloldalon állt meg. A fehér ló felől is nyugtalanságot éreztem, mégis az volt a benyomásom, hogy sokkalta nyugodtabb, mint a másik, mintha jobban emberekhez lenne szokva.

Néztem a lovat, aki egyre nyugtalanabbul állt Lily mellett, főleg, hogy Nessie elindult feléjük, de szerelmem annyira jól bánt vele, hogy megnyugodott valamelyest a kezei között, és mikor barátnője odaért melléjük, és meggyőződött, hogy nem fogja bántani, fejét erőteljesen belefúrta a langyos kézbe. Mikor Nessie már megbarátkozott a kancával, és Lily is felénk vezette a feketeséget, bementem a karámba, és elindultam a szerelmem felé. A ló ekkor megmakacsolta magát, és dühösen fújtatott, Lily pedig próbált dacolni vele, majd még nyájasabban és édesebben beszélt a lóhoz, mint a másikhoz. Biztosította, hogy nem fogom bántani, ami mondjuk igaz is volt, mert láttam az állaton, hogy szereti Lilyt, ahogyan a lány is őt. De a csődör még mindig bizalmatlanul nézett rám, sőt a kezemet is ellökte a fejével, amire Lily ismét nyugtatgatni kezdte, akárcsak engem.

Kicsit hátrahőköltem, hiszen én nem akarom a lovat bántani, és még én higgadjak le? Viszont rájöttem, hogy igaza volt, mert a szívem majd kiugrott a helyéről, de csak azért, mert féltettem Lilyt. Kiderült ezután, hogy a kanca neve Harmatcsepp, a csődör pedig Démon. Ördögien mosolyogtam ezen, mert a neve takarta a személyiségét, aminek hangot is adtam, de Lily ismételten leszólt, hogy ő adta neki a nevet, és megvolt rá az oka. Így igencsak elgondolkodtam, hogy tényleg közelebb akarok én menni? Aztán Lily szavai megdöbbentettek, hiszen nem vagyok mulya, csak nem akarom elveszteni a fejem és átváltozni, mert akkor fuccs a megismerkedésnek köztem és a ló között.

Aztán azt vettem észre, hogy beszélek a csődörhöz, és kezd megbízni bennem, de azért még a hirtelen mozdulatokra meg-megrezzen. Viszont nagyon jó érzés volt elfogadtatni magamat egy érző lénnyel, aki nem is olyan vad, mint ahogy az elsőre tűnik. Láttam, ahogy Lily a kerítésnek támaszkodik, és boldog mosollyal az arcán néz minket és a többieket, majd elgondolkodik valamit.

- Ideje lenne bemenni – bújtam át a karám fája alatt, mikor már eléggé sötét volt és kezdett lehűlni az idő.

- Menjünk, de előtte elrendezem a lovakat – lökte el magát a kerítéstől.

- Segítek én is – fogtam meg a kezét, és míg ő Démont, én addig Harmatcseppet vezettem be az istállóba, ahol gyorsan elrendeztük őket, majd mi is visszaindultunk.

- Mondd, nagyon haragszanak rám, hogy szó nélkül elmentem? – kérdezte, miután bezárta a karám kapuját.

- Szerintem nem haragszanak, csak megijedtek, hogy mi van akkor, ha rosszul leszel, vagy történik veled valami, de megnyugodtak. Én viszont mérges voltam, de nagyon – jelentettem ki éllel a hangomban.

- Ne haragudj, de muszáj volt mennem, és nem várhattam. Te őrjáraton voltál, a többiek vadászni, meg bevallom, egyedül szerettem volna menni. Sok emlék fűz ahhoz a helyhez, és ezt egyedül szerettem volna újra átélni, de majd lesz egy meglepetésem, aminek remélem, örülni fogsz – mosolygott rám, miközben megállított.

- Ha veled kapcsolatos, akkor biztos. Viszont még egyszer ne tűnj el szó nélkül, mert azt sem tudtuk, hogy hol keressünk. Mondjuk nem ezen idegeskedtünk, hanem azon, hogy nem lesz-e valami bajod, hiszen előtte pár órával nagyon rosszul néztél ki – simítottam végig az arcán. – Legközelebb, légy szíves, szólj, és biztos vagyok benne, hogy bárki elmegy veled – vetettem fel a lehetőségeit, mert tudom, hogy szívesen elkísérték volna, ha szól. Láttam, hogy rosszul esnek neki a szavaim, és elgondolkodott rajta, de tudom, hogy ugyanígy fog cselekedni, ha ismét hasonló helyzetre kerül a sor.

LILY SZEMSZÖGE:

A ház elé értünk, és már a lépcsőn elfogott az a rossz érzés, ami ilyenkor körüllengi az embert. A többiektől is biztosan fejmosást fogok kapni, és elmondják ugyanazt, amit Paul pár perccel ezelőtt. Megértem őket, de a pillanatnyi elhatározások úgy hajtják az embert, mint a rettentő lóerővel megáldott motorok az autókat. Nem tud megálljt parancsolni magának az ember, hajtja az adrenalin és a féktelenség érzete. De be kell lépjek a házba, hogy szembe nézzek a családommal.

Viszont amikor megláttak, olyanok voltak, mintha mi sem történt volna. Csevegtek, mosolyogtak, egyedül Carlisle volt az, aki elindult felénk, majd szóra nyitotta a száját.

- Örülök, hogy épségben hazajöttél, de kérlek, még egyszer ne csinálj ilyet, mert nagyon aggódtam. Alig tudtuk elállítani a belső vérzésedet, te pedig miután egy kicsivel jobban vagy, már el is mész?! - dorgált meg, miközben enyhén megrázta a fejét.

- Sajnálom, hogy ismét bonyodalmat okoztam, de én már csak ilyen vagyok – mosolyogtam félszegen, mire a doktor megölelt.

- Azt hiszem, hozzá kell ehhez szoknunk, mert még így, vámpírként is infarktust fogunk kapni – jelentette ki teljes komolysággal, majd elnevette magát. – De szeretnélek megvizsgálni, ha nem bánnád. Csinálnánk ismét röntgent és hasi ultrahangot, de úgy gondolom, hogy semmi bajod nincsen.

- Rendben, menjünk. És én is így gondolom, mert remekül érzem magamat. Egyszerűen annyi energiám van, hogy folyamatosan pörgök – pördültem körbe.

- Tényleg? És mondd, mennyit aludtál te kedd este óta? Mert ha jól gondolom, semmit – feddett meg Carlisle fejcsóválva.

- Ismét igazad van. Nem aludtam semmit, mert folyamatosan vezettem. De megérte, nagyon is megérte.

- Jó boldognak látni téged és Nessie-t – szólalt meg Rosalie, majd elindultam a doktorral az emeletre, viszont a lépcső tetején megálltam.

- Esmé, szeretném, ha feljönnél – kértem a nőt, aki már mellettem is termett, majd megfogta a kezemet, és együtt sétáltunk be a vizsgálóba. Miközben a férje a vizsgálatokat végezte, én elmeséltem neki, hogy megvettem a régi házunkat, és szeretném, ha felújítaná nekem. - A kinézete maradjon meg olyannak, amilyen, csak a belsejét kellene modernebbre varázsolni. Szeretnék egy hatalmas nappalit üvegfallal, és sok kis szobát, meg egy nagy gardróbot, és egy jó nagy fürdőszobát lentre. - Esmé mosolyogva hallgatott végig, majd közölte, hogy először is holnap este elugrik megnézni a házat, utána pedig csinál pár tervrajzot, amik közül válogathatok majd, hiszen csak azután tud nekikezdeni az egésznek. Láttam rajta, hogy több okból is boldog. Először is, hogy megkértem, aztán, hogy egy kicsit dolgozhat, és főleg úgy, hogy szereti is azt, amit csinál.

- Lily, most már felöltözhetsz. Meg kell mondanom, hogy semmi bajod nincsen. A röntgen semmit nem mutat, ahogyan az ultrahang sem. Furcsa ez az egész. Vehetnék még tőled vért? – kérdezte a doktor, és a kíváncsiság csak úgy kavargott a szemeiben, én pedig mosolyogva bólintottam egyet. Így ő gyorsan le is vette a vért, meg sem éreztem, utána pedig vizsgálni kezdte, majd ismét mosolyogva nézett rám. – A véred ugyan kezdi fertőzni az új vért, de lassan, nem úgy, ahogyan eddig. Ez jó jel, de sajnos…

- Értem. Meggyógyulni nem fogok, csak esetleg egy kicsivel több ideig élni – suttogtam, mert a többieknek igencsak jó hallásuk volt.

- Igen, de ez is nagy előrelépés, ha azt nézzük – mondta a doktor, és tudtam, hogy ez neki mennyire fontos. Majd lementünk, és a többieknek is elmondta, hogy jól vagyok, de azt nem tudja, hogy ez hogyan is történhetett. Láttam Nessie arcán az izgatottságot, ahogyan Paulén is, amin meg is lepődtem.

- Mondd, papa, ez azt jelenti, hogy szombaton elmehetünk a klubba? – kérdezte hirtelen Nessie.

- Orvosi szempontból mindenképpen – állapította meg, aztán Edwardra nézett, aki még mindig nem lépett túl a történteken, de sokkal jobb színben volt.

- Menjetek, mert tudom, ha nemet mondok, akkor ezzel nyaggatnátok, és úgy érzem, nem kell ez nekem – mosolyodott el, lánya pedig egy hatalmas öleléssel hálálta meg neki az engedékenységét.

- Én is örülök, hogy elmegyünk – szólalt meg Paul, amin nagyon meglepődtem, de nem mutattam ki. – Edward megmutathatom Lilynek a…

- Persze, viszont, ha nem bánnod, mi is lemennénk, mert be kell vallanom, hogy kíváncsi vagyok.

- Oh, nem is tudtam. Remélem meg fogsz lepődni, ahogyan Lily is – kontrázott rá Paul, főként, hogy észrevette, hogy nem értem az egészet. Nem is kezdte el magyarázni, hanem megfogva a kezemet, miközben egy lépcsőhöz húzott, amit eddig fel sem fedeztem a házban.

Mikor lementünk, a szám is tátva maradt, mert egy hatalmas táncterem volt kialakítva. Tükrök az egyik oldalon, modern berendezések, egy hatalmas tévé, de a legjobb a nagyon nagy tér volt.

- Ezt ti csináltátok? – néztem Edwardra, aki büszkén kihúzva magát, bólintott egyet.

- Hé, mi is segítettünk – robbant be az ajtón Emmett. – Nehogy már csak a bátyámé legyen a dicsőség, még akkor is, ha ő találta ki. - Nagyot mosolyogtunk, ahogy mérgelődik, majd Paul rejtjelesen kommunikálni kezdett Alice-szel, aki el is indult a hifihez, a szerelmem pedig elkapva a kezemet, magával húzott.

- Gyakoroltam, és szerintem jobban megy, mint neked – súgta a fülembe, amin elsőre kuncogtam, de rá kellett jönnöm, hogy teljesen komolyan gondolja. És fogjuk rá, hogy igaza lett.

Teljesen padlóra küldött a tánc, de jó értelemben. Igazából nem is a tánc, hanem Paul. Sosem gondoltam volna, hogy egyedül képes lesz így tökéletesíteni a lépéseit. De tévedtem, ismét tévedtem. Mindig meg tud lepni, és ezt szeretem én benne. Ahogy álltam vele szemben a cinkos, ugye megmondtam mosolya nevetésre késztetett.

- Azt hiszem, nekünk mennünk kellene – szólalt meg Alice, de a bátyja megállította.

- Mindjárt, de előbb el kell mondanom Paulnak, hogy nem gondoltam volna, hogy valaha is látom majd őt így táncolni.

- Én sem – ingatta a fejét Jake, majd megölelte Nessie-t.

- Ha már őszinteségi rohamban szenvedtek, akkor elmondom, hogy én sem gondoltam volna magamról. De azt hiszem, mára bőven elég volt az itt töltött idő, úgyhogy mi is felmegyünk veletek. Lilynek úgyis egy kiadós alvásra van szüksége – kacsintott rám.

PAUL SZEMSZÖGE:

Jó, sőt fergeteges érzéssel töltött el a tudat, hogy Lilyt sikerült meglepnem, de nem ez lesz az utolsó meglepetésem, hiszen a következő négy napom szabad, így csütörtökre már megvan a program, ahogyan péntekre is, szombaton pedig a klubba megyünk, aztán a vasárnap a pihenésé és a tanulásé. Lily éppen fürdik, Esmé pedig kész a késői vacsorával, hallom, ahogy éppen megteríti az asztalt.

- Itt is vagyok – ült le az ágyra a kedvesem. Ekkor átfogva derekát, magamhoz húztam, majd óvatosan az ágyra döntve végigsimítottam arcán, és lágyan megcsókoltam. Régen volt már, hogy ajkaink egymást érintették, így nehéz volt elválni tőle, de muszáj volt lezuhanyoznom, utána pedig lemenni enni. Később pedig megnézni, hogy holnap mikor nyit az állatkert, mert az lesz a program. Ezért még egyszer lágyan megcsókoltam a lenyomatomat, majd bevonultam a fürdőbe. Gyorsan végeztem, és amikor kiléptem, Lily már békésen aludt. Nem volt szívem felkelteni, ezért halkan lementem, ahol Jake és Nessie már javában vacsorázott.

- Lily nem jön? – kérdezte Esmé.

- Nem, mert elaludt, amíg zuhanyoztam – ültem le az asztalhoz, a nő pedig mosolyogva elvette Lily terítékét. Nagyon éhes voltam, és szerencsére volt elég étel, így jól bevacsoráztam, majd elindultam a számítógép felé, de Alice megállított.

- Paul, bekapcsoltam neked Lily laptopját, így fent is meg tudod nézni, amit szeretnél – kacsintott rám. – Tudod, nagyon örülni fog a holnapi napnak, ahogyan a péntekinek is. Nagyon szereti mind a két helyet, és sosem hívta meg senki sem még, pedig szerinte nagyon jó randi helyek.

Alice-nek sikerült megnyugtatnia, mert féltem attól, hogy nem fog tetszeni neki egyik sem. Így arcomon nagy mosollyal szaladtam is felfelé, hogy mindent eltervezzek, ha nem is percre pontosan.

Az állatkert reggel nyolckor nyitott, de mi ráérünk tíz-tizenegy környékén odaérni, mivel este hétig nyitva van. Remélem, sikerülni fog mindent megnézni. Ráadásul holnap lesz egy program délután kettőkor, ami az ausztráliai állatokat mutatja be testközelből. Előre láttam, hogy remekül fogjuk magunkat érezni, pénteken pedig nagyon jól fogunk szórakozni. Miután mindent megtudtam, amit szerettem volna, megnéztem még pár oldalt, majd aludni tértem.

LILY SZEMSZÖGE:

Reggel korán ébredtem, pedig nagyon fáradt voltam este. Paul békésen aludt mellettem, nem is szerettem volna, ha felébred, ezért minél halkabban próbáltam meg mozogni és kinyitni az erkélyajtót. A reggeli szél hűvös volt és csípte az arcomat, ezért meleg ruhákat kerestem. Vettem magamhoz egy mellényt is, mert tudtam, hogy fázni fogok, mivel a partra készültem. Mikor felöltöztem, és kiléptem az ajtón, Nessie-be ütköztem, aki szintén melegen volt felöltözve.

- Hát te? Nem szoktál ilyen korán kelni – állapítottam meg, de tudtam, hogy ő is lovagolni készül.

- Öh… kiviszem Harmatcseppet, hogy megismerje a tájat. Ha jól látom, te is hasonlóra készülsz – mosolygott.

- Igen, a partra megyünk. Remélem tetszeni fog neki a víz, habár nincs még jó idő.

- Értem. Mi csak az erdőbe megyünk, tudod, még nem lovagoltam soha, így nem merészkedem messzebbre. Meg Jake-kel ma elmegyünk egy kicsit kirándulni, így nem tudok sokáig maradni.

Beszélgetésünket egészen az istállóig folytattuk, ahol Alice várt minket, egy-egy kobakkal, amit nem hiszem, hogy fel fogok venni, mert sosem szerettem, de Nessie-nek sem lenne rá szüksége, hiszen előbb sérül meg a lova, mint ő. Ezután megmutattam barátnőmnek, hogyan kell a nyerget és a többi felszerelést feltenni a lóra, majd ő el is indult. Én átfésültem még Démon szőrét és a sörényét, majd megpróbáltam ráteríteni egy pokrócot, de ő idegesen nyerítve dobbantott egyet.

- Démon, hideg van kint, nagyon hideg, és ez a pokróc pedig jó meleg – indultam el felé. – Tudod, hogy nem akarok rosszat – értem elé, majd végigsimítva a hátán, óvatosan ráterítettem a vastag, meleg anyagot. Ő oldalazott párat, aztán hagyta, ahogyan a zablát és a kantárt is. Mikor elindultam, felvettem a lovagló sapkát, és elindultam be az erdőbe, hogy onnan jussak el a partra. Nem siettem, mégis beértem Nessie-t, aki egyre határozottabban ült a lovon, és míg ő jobbra fordult, én balra vettem az irányt. Mivel már éreztem a tengert, és nyíl egyenes volt az út, vágtába kezdtünk, miközben a szél kegyetlenül mardosta az arcomat. Egy fokkal sem lett jobb, mikor kiértünk a vízhez, ahol Démon megállt, majd fogta magát, és a víz szélénél ismét vágtába kezdett. Éreztem, hogy mennyire élvezi, ezért beljebb mentünk a vízben, ami az arcomba csapódott, felébresztve, mert jéghideg volt, de a ló alattam virgoncan futkosott, és csak ment beljebb és beljebb.

Másfél órát voltunk kint, amitől teljesen átfagytam, így hazafelé, az ujjaimra húzott pulóveren keresztül fogtam az kantárt. Mikor hazaértünk, a kanca a karám szélénél várta a párját, akit megszabadítva a terheitől be is engedtem hozzá. Felmentem a szobámba, ahol Paul még mindig aludt, viszont amikor levettem a mellényemet, felült az ágyon.

- Mész valahová? – kérdezte álmosan, majd a kezem felé nyúlt, de amikor megfogta, hirtelen el is engedett. – Nem, te nem mész, hanem jöttél – állapította meg magára húzva a takarót.

- Jó szemed van. Kint voltam a parton Démonnal úgy másfél órát. Viszont most rohanok fürdeni, mert kezdek megfagyni, és alig érzem a lábaimat.

- Menj csak – mosolygott. – De ma lesz egy meglepetésem, ahogy holnap is. Remélem, felmelegszik egy-két óra múlva az idő.

Felhúzott szemöldökkel néztem rá, ő pedig csak mosolygott és mosolygott, majd bekapcsolta a tévét. Néztem őt egy darabig az ajtóból, aztán a lábaim fájdalma erősebb volt, így gyorsan a kádhoz rohantam, és forró vizet engedtem, amibe először fájdalmas volt beleülni, de utána maga volt a mennyország. Sajnos Forksban nincsen uszoda, sem gőzfürdő, így elhatároztam, hogy keresni fogok a környéken, mert én nagyon élvezem a forró vizet. Sokáig voltam bent, majd két órát, ami alatt ötször engedtem újra a vizet, aztán törölközőbe tekerve kiléptem, és ekkor Paul kérdőn nézett rám.

- Sellőt játszottál? – kérdezte tőlem, én pedig nem tudtam nem nevetni.

- Jaj, most miért? Nem is voltam bent sokáig – bújtam mellé, ő pedig szorosan magához ölelt.

- Édes, két óráig pancsoltál, tudod mekkora lesz a vízszámla?

- Paul, menj már! – löktem egy nagyot rajta, amitől ő leesett az ágyról, de húzott magával engem is, így mind a ketten a földön kötöttünk ki, azaz én rajta.

- Ezt a felállást az ágyon is el tudnám viselni, mert az egy fokkal, sőt többel is kényelmesebb – csókolt bele a nyakamba.

- Ne kezd, most ne kezd, főként, hogy indulnunk kell, hiszen te mondtad, hogy megyünk valahová – emelgettem meg a szemöldököm, ő meg feltett az ágyra, és bevonult a fürdőbe. A szobaajtó ekkor résnyire kinyílt, halk kopogást követően, és Alice jött be.

- Láttam, hogy nem tudod eldönteni, hogy mit vegyél fel. Igaz még hűvös van, de egy fekete vászonnadrág és valami ujjatlan felső tökéletes lesz, és cipőnek kényelmeset, mert mire odaértek, langyos idő lesz. Nem lesz eső, a nap sem fog tűzni, de ha rám hallgatsz, valami kis táskát vigyél, amit fel tudsz venni a válladra. Meg vigyél egy kardigánt, amit úgyis a kocsiban fogsz hagyni – sorolta el a mai napom programjait és időjárását, majd kiment. Én pedig felvettem, amiket mondott, majd kerestem egy megfelelő táskát. A hajamat megmostam, és így értelmetlen lett volna összefogni, mivel úgyis szétcsúszott volna, ezért egy hajpánttal fogtam hátra, majd leültem a fésülködőasztalhoz sminkelni, de csak szolidan. A vad színeket meghagyom szombatra. Uh, szombat, beszélnem kell Alice-szel, ezért lerohantam.

– Megbeszélem a kozmetikusommal és az ottani körmössel. Neked csak a mintát kell eldöntened. Viszont nem is tudtam, hogy érdekelnek az újdonságok – mondta, miközben mosolyra húzódott a szája.

- Pedig igen, egy csomót ültem a net előtt, és ezeket nézegettem. Nagyon bejönnek nekem, de sosem próbáltam még ki, de most szeretném.

- Rendben, de szombaton lehet, hogy nagyon korán lesz csak időpont, viszont akkor utána elmehetnénk vásárolni, mivel láttam, hogy mit akarsz felvenni, és ha jól tudom, nincsen olyan nadrágod és cipőd sem – mondta Alice, és csak nézett rám azokkal a kérlelő szemeivel.

- Tudod, én is így gondoltam, meg is szerettelek volna kérni, viszont szeretném, ha célirányosan mennénk. – A bolondos vámpír erre majdnem a nyakamba ugrott, holott csak vásárolni fogunk menni, de ha ő örül, akkor én is.

- Jaj, majd el felejtettem. Ezt neked vettem, hogy meg tudd örökíteni a mai napot – libbent az asztal mellé, majd vissza hozzám, a kezében egy dobozzal. Mikor kinyitottam, egy fényképezőgéppel találtam szemben magamat, ami biztosan kelleni fog, ha Alice mondja.

- Köszönöm – öleltem át, és ő pedig elmagyarázta, hogyan is működik. Ez alatt Paul is végzett, és a lépcsőn lefelé lelkesen sétált felénk a táskámmal a kezében. Elvettem tőle, elköszöntünk Alice-től, és beültünk az autóba, csakhogy most nem én vezettem.

PAUL SZEMSZÖGE:

Lily izgatottan fészkelődött a kocsiban, kétpercenként megkérdezve, hogy hová is megyünk. Legszívesebben elmondtam volna neki, de a meglepetés az meglepetés. Viszont az állandó csicsergése és a folytonos kérdésözönje kezdte megtörni a titkomat.

- Seattle-be megyünk. Kérlek, legyen ennyi elég – fordultam felé.

- Na, csak meg tudlak törni, ha nagyon szeretném – dőlt hátra az ülésben.

- Mi? Ezt direkt csináltad? Lily, ezt nem hiszem el – markoltam meg a kormányt.

- Igen, szánt szándék volt, de nem azért, hogy elmond, hogy hová is megyünk, hanem azért, hogy fejlesszem egy kicsit az önkontrollodat – simított végig a kezemen. – Egyszerűen szuper vagy, egyre tovább tűröd a bosszantást, ami hidd el, a hasznodra válik majd.

- Te egy gonosz boszorkány vagy, ugye tudod? De ha nem lennél, akkor sosem változtam volna. Ezért mindig hálás leszek neked. – A szavaim nagyon megérinthették, mert az út további részében csak nézett engem, majd amikor elértünk Seattle-t, és pár perc múlva leparkoltam, az ablakon kinézve ámulva fogadta az elé táruló látványt. Örültem, hogy örül, mert abban biztos voltam, hogy szereti az állatokat.

Amikor megvettük a jegyeket és bementünk, azt sem tudtuk, hogy hová menjünk először. Lily mindent látni akart, de kettőkor el akartam vinni az ausztráliai állatok bemutatóra. Először valamiért a vízi állatokkal kezdtünk, azok közül is a vízilovakkal, amik rettentő mókások voltak. Lenyomatom ugyanúgy örült a kicsi állatoknak, mint a nagyoknak, mégis a ragadozók nyerték el a tetszését, azok közül is a tigris és a puma. Meglepő módon sokat tudott az állatokról, és nem csak alap dolgokat, majd félvállról felvetette, hogy állatorvosnak fog továbbtanulni, és a farkasok lesz a szakterülete, akkorát nevettem, hogy a közeli ketrecben a papagájok felreppentek, majd a másik oldalon telepedtek le. Ezután vettünk pár csomag állateledelt, és ami állatot meg lehetett etetni, azt meg is etettük. Igaz hozzám nem igazán mertek odajönni, de Lily köré odagyűltek. Valószínűleg éreztek rajta valami belső erőt, vagy csak azt, hogy ő őszintén szereti őket.

Kettő előtt pedig átkaroltam a derekát, és elindultunk a térképen kijelölt részleghez. Szerencsénkre nem voltak még ott sokan, így meg tudtuk venni a belépőket, és leültünk egy közeli padra, majd amikor megnyitották az épületet bementünk. Nagyon gyönyörűen volt kialakítva az állatoknak ez a helység, hiszen minden állat a saját maga környezetében volt megtalálható. Lily egy ideig leragadt a kenguruknál, míg én a koalákat részesítettem előnyben. Elég közel engedtek magukhoz, majd egy gondozó megkérdezte, hogy lenne-e kedvem kézbe venni az egyiküket, amire természetesen igent mondtam. Hallottam, hogy kedvesem ekkor kérdezi meg, hogy szabad-e fényképezni, majd villant a vaku, amikor ránéztem.

Remélem a képet nem akarja mutogatni, mert a falkatagok, még lágyszívűnek tartanának. Egy órát töltöttünk el az érdekesebbnél érdekesebb állatokkal, majd fájó szívvel folytattuk tovább kint. Megnéztünk még egy fókashowt, majd találtunk egy kellemes éttermet, ahol megcsúszva ugyan, de megebédeltünk. Késő délután még megnéztük azokat az állatokat, amik kimaradtak, és visszamentünk azokhoz, amik a kedvenceink lettek. Miközben sétáltunk Lily vett egy adag, vagyis összesen három adag vattacukrot, és az én számba is tömött, holott nem is szeretem. Ő viszont nagyon is, ahogyan néztem, mennyire jóízűen falatozza. Este hatkor elindultunk haza, mégpedig kényelmes tempóban.

- Köszönöm a mai napot, nagyon, de nagyon jól éreztem magamat – kulcsolta össze az ujjainkat.

- Szívesen, de ezzel még nincs ám vége, holnap folytatjuk, és mielőtt még megkérdeznéd, hogy hová fogunk menni, nem fogom elárulni – figyelmeztettem, hiszen tudtam, hogy úgyis egyszer, vagy kétszer felteszi majd a kérdést. De nem ez történt, mivel elaludt egy pillanat alatt, ahogyan a fejét az ülésre hajtotta. Erre gyorsítottam, mert nem akartam, hogy abban a kényelmetlen testhelyzetben aludjon. Mivel a Lexus-szal lehetett menni gyorsan hazaértünk. Kiemeltem Lilyt a kocsiból és felvittem a szobába. Miután betakartam kiültem a teraszra a laptopjával, és megnéztem a vidámpark nyitva tartását. Kiderült, hogy reggel kilenckor nyit, és este nyolckor zár. Nem akartam zárásig maradni, de addig ameddig ma voltunk simán kibírnám.

Fél óra múlva kezdett hűlni a levegő, ezért bementem, de mielőtt lefeküdtem volna, a fényképezőgépet csatlakoztattam a számítógéphez és megnéztem a fényképeket. Rengeteg volt, Lily szinte mindent lefényképezett, figyelve a kis részletekre is. Sok képet készített rólam, és rá kellett jönnöm, hogy csak egy-kettőre emlékszem. De én is készítettem róla képeket, amik nagyon jól sikerültek. Kiválasztottam egyet, amit még reggel csináltam, miután levetettem vele a hajpántot, majd megkeresve Alice-t megkérdeztem, hogy ki lehet-e nyomtatni. Ő segített nekem, sőt adott egy keretet is, amit kitettem az éjjeliszekrényre, és egy forró zuhany után befeküdtem Lily mellé.