34. fejezet - Pörgés

LILY SZEMSZÖGE:

Az óra hajnali kettőt mutatott, amikor felébredtem. Paul halkan szuszogva aludt mellettem, és az éjjeliszekrényén észrevettem egy fotót, amit az állatkert előtt készített. Nagyon jólesett, hogy kitette a fényképemet, pedig mindennap láthat. A gyomrom hangosan kordult egyet, ezért felvettem a köntösömet és lementem a nappaliba, ahol Rosalie-ba botlottam.

- Lily, mit csinálsz te itt ilyenkor? – fordult felém.

- Éhes vagyok – mosolyogtam, mire gyomrom ismét korogva jelezte, hogy gyorsan menjek enni, ezért elindultam a konyhába. Csináltam magamnak egy szendvicset, és kiültem az asztalhoz. Alice éppen ekkor lépett be a hátsó ajtón Jasperrel.

- Jó étvágyat – ültek le mellém. – Miután megetted, ugye visszamész aludni? – kérdezte Alice, de nem értettem, hogy miért. – Láttam, hogy kilovagolsz.

- Megfordult a fejemben, de nem fogok. Túlságosan hideg van ahhoz – haraptam bele a zsömlébe.

- Ennek örülök. Viszont ma farmert és sportcipőt vegyél fel, mert a szandált vagy a papucsot elhagynád – jelentette ki Alice, miközben alig bírta visszafojtani a kitörni készülő nevetését.

- Tudod, ha nem lennél, ki kellene téged találni, de az élet is szürke lenne nélküled – ráztam a fejemet, majd kivittem a tányért a mosogatóba, utána pedig felmentem. Befeküdtem szerelmem mellé, aki ekkor fordult felém, és gyorsan el is aludtam.

˜ ˚ ˜

- Lily, Lily – szólongatott lágy hangon Paul. – Ébredj, mert indulnunk kellene lassan – simogatta meg az arcomat.

- Ébren vagyok – suttogtam becsukott szemekkel. – Mennyi időnk van még indulásig?

- Egy óra – válaszolt Paul, miközben felültem.

- Az bőven elég. Lezuhanyozom és utána megreggelizünk – hajoltam közel hozzá, majd lágyan megcsókoltam, amit ő hevesen viszonzott. A vágy ekkor bizsergette az ereimet, és nem tudtam parancsolni sem a kezeimnek, sem a véremnek. Kezem felfedezni indult azon testrészeit, melyeket eddig nem vehettem birtokba, de ekkor hatalmas robaj hallatszódott kintről. Mind a ketten kirohantunk az erkélyre és láttuk, ahogy a folyó feletti híd darabjai beborítják a vizet és a földet. – Mi történt? – kérdeztem Edwardot, aki a folyónál állt, majd szélsebesen mellettünk termett.

- Valakinek nem tetszett az, amit elkezdtetek – köszörülte meg a torkát, nekem pedig lángba borult az arcom, és ekkor valaki rám terített egy takarót. Megfordulva pedig Jasperrel találtam szembe magam, és ekkor erősen megöleltem.

- Ne haragudj – döntöttem a homlokomat a mellkasának, de ő eltolt magától.

- Miért is kellene? – kérdezte, amitől én is elvesztettem a fonalat.

- Hát…a híd…az nem te voltál? – néztem fel rá, ő pedig a fejét csóválta. – Akkor meg ki volt? – fordultam Edward felé.

- Michael – ejtette ki a rég feledésbe merült nevet Paul, és láttam kezdenek remegni a kezei.

- Nyugalom Paul – tette a vállára a kezét Jasper. – Miatta nem éri meg idegeskedni.

- Paul, ha Lily nem teszi, akkor hagyd az egészet te is – mondta Edward, majd kimentek a szobából.

- Igazuk van – bújtam szerelmem karjaiba. – Engem ő nem érdekel, és ha túllépsz a kisded játékain, egy idő után abba fogja hagyni. Nézd én jól akarom magamat érezni a mai napon és az összes többin is. Inkább induljunk el, gyorsan elkészülök – húztam a szobába. – Lefürdök és itt is vagyok – indultam el a fürdőbe, de visszaléptem, hogy egy heves csókot váltsak vele.

- Inkább menj, mert a végén, sehová sem megyünk, esetleg az ágyig – engedett ki a karjai közül. Gyors akartam lenni, hogy minél előbb elindulhassunk, és úgy voltam vele, hogy nem is reggelizünk. Mikor végeztem, ő ment be, aztán tíz perc múlva már az autóban ültünk.

- Ismét Seattle-be megyünk? – kérdeztem elhagyva Forksot.

- Igen, de most nem vagyok jó hangulatban, ezért…

- Nem fogok kérdezősködni – ígértem meg neki, és a tájat kezdtem el nézni. Nem szerettem volna, hogy a mai napunk ebben a hangulatban teljen. Legszívesebben átültem volna a vezetőülésbe és megkerestem volna az első szállodát, ahol tényleg csak ketten lehettünk volna, és végre nem zavarhatott volna meg semmi és senki. Ahogy elterveztem mindent, éppen szóra nyitottam volna a számat, de a mobilom egy üzenetet jelzett. Megnézve mosolyom lehervadt az arcomról, de azért annyira nem kaptam rossz hírt. Alice üzent, hogy ne akarjam most én azt, amit elképzeltem, mert Paulnak sokkal jobb meglepetése van. Így visszaírtam neki, majd kis idő múlva megálltunk.

A mai program még a tegnapit is felülmúlja. A Vidámpart előtt kígyózó sor, a rengeteg ember, a bentről kiszűrődő kacajok és sikoltozások teljesen elfeledtettek velem mindent. Beállva a sorba átkaroltam Paul karját, és a fejemet a vállára döntöttem.

- Szeretlek – álltam meg vele szemben, mikor sikerült bejutnunk. – Nagyon boldog vagyok most – kulcsoltam össze az ujjainkat.

- Látom rajtad – fogta a kezei közé az arcomat. – Én is szeretlek – nézett a szemembe, majd megcsókolt. – Mivel kezdjünk? – kérdezte széles mosollyal az arcán, miután ajkaink elváltak egymástól.

- Nem is tudom – néztem körbe, majd a kezemben lévő papírra néztem, ami a játékokat mutatta be. Pár perc tanulmányozás után már tudtam is, hogy mit fogunk csinálni. – Szerintem, kezdjünk a kevésbe gyomorforgatóknál, hogy hozzászokjunk, majd jöhetnek az igazán durvák és a végére hagyjuk a…

- …csónakázást és az Elvarázsolt Kastélyt? – mutatott balra, én pedig rábólintottam. – Gondolom vattacukrot is szeretnél enni? – nézett rám mindent tudóan.

- Igen, jól gondolod. Azt is szeretnék – válaszoltam sejtelmesen.

- Hogy érted, hogy azt is? – fordított maga felé. Nekem pedig ismét elkalandoztak a gondolataim egy fogadás körül. Jézusom! Kezdek hasonlítani Emmett Cullenre! De sebaj, bármelyikünk is nyer, annak jó vége lesz.

- Kössünk alkut! Ha kitalálod, hogy miket szeretek a vattacukron kívül, akkor…

- Akkor? – csillant fel a szeme.

PAUL SZEMSZÖGE:

Muszáj lesz kitalálnom, hogy miket szeret, mert akkor ma nálam alszik. Ezt a lehetőséget nem hagyhatom ki, ezért figyeltem minden mozdulatát, rezdülését, de sajnos nem tudtam megmondani, hogy mit szeret. Vettünk vattacukrok, amiből ismét ennem kellett, majd elindultunk az első hinta felé.

- Az első legyen ez a hinta, Kanyargó a neve, majd az Óriáskerék, utána a Spinning Coaster, ez a három tökéletes lesz kezdésnek – húzott magával. Mikor felültünk az elsőre megfogta a kezemet. Az Óriáskeréknél viszont félelmet véltem felfedezni, főleg, ahogy egyre közeledtünk.

- Lily mi a baj? Ha nem szeretnél felülni, akkor nem muszáj – állítottam meg, mert már a kezei és a lábai is remegtek.

- Paul, én…tériszonyos vagyok – hajtotta le a fejét, én meg lefagytam. Azta mekkora egy idióta vagyok, elhozom a vidámparkba, a több méter magas játékok közé! Gratulálok neked Paul, te egy zseni vagy! – Hé, ha feljössz velem, és ez a szándékunk, akkor bármire felülök, csak fogd a kezem, és tűrd ha hangosan sikítozom. – Majdnem elnevettem magamat, de egyben megsajnáltam, mert nem tudtam elképzelni, hogy hogyan lehet a magasságtól félni. Míg a sorban álltunk, és vártuk a következő menetet, csak ezen jártak a gondolataim. Lily a forgó masinával volt elfoglalva, én pedig ekkor jöttem rá, hogy nem is a magasságtól fél, hanem a haláltól, attól, hogy mi van ha kizuhan, vagy leesik a magasból és meghal. Gondolataim úgy marták a koponyámat, mint csapdába esett állat a börtöne falait. Viszont, amikor beszálltunk a hintába, olyan nyugodt volt, mintha az előbbi beszélgetésünk meg sem történt volna. Ezzel be kell vallanom némiképp megnyugtatott, főleg, hogy néha-néha ki is nézett, de ilyenkor mégis erősebben szorította meg a kezemet. Nagyon édes volt, és a mosolygós arcával el is űzte a rossz gondolataimat. Aztán a harmadik lighth-os játékon, azért a kezemet igencsak szorongatta, de jól érezte magát.

Majd amikor elindultunk a félelmetes hinták felé, legnagyobb meglepetésemre megállt, és visszahúzott egy céllövöldéhez.

- Gyere! Mutass rá valamire és megkapod – kacsintott rám, a férfi pedig a pult mögött jókat mosolygott. De ismerem Lilyt és ha ilyen magabiztos, akkor a mögött tudás van.

- Azt kérem – mutattam egy szürke plüss farkasra.

- Stílusos – nevette el magát, majd a középkorú férfihez fordult. – Ha jól látom három pálca tartja a farkast – mondta, és a férfi bólintott. – Akkor két lövedéket kérek. – Miután megkapta a puskával együtt, jó pár lépéssel arrébb ment, majd lőtt egyet. Semmit nem talált el és ezt a tulaj is megjegyezte.

- Kisasszony, ez nagyon mellé ment – nézett rá a tulaj lenézően, mire Lily lőtt még egyet és hallottam három reccsenést.

- Nem ment mellé – dobta a fegyvert a férfinek – csak megnéztem, hogy mennyire van elállítva. De ha jól látom, akkor mind a három pálca el van törve. – Ekkor a tulaj hátrafordult és megnézte a vékony fadarabokat, amik félbetörve tartották az ajándékot. Majd levette róluk a plüsst és átnyújtotta szerelmemnek. Viszont, amikor indultunk utánunk szólt.

- Kisasszony, magát Lilynek hívják? – kérdezte, kedvesem pedig tág szemekkel nézett rá, és elkezdett visszafelé sétálni.

- Miért kérdezte ez? – fogta meg az egyik tartóvasat.

- Hát… ismer egy bizonyos Michaelt? – kérdezte, de láttuk rajta mind a ketten, hogy fél.

- Igen ismerek – vett egy mély levegőt szerelmem – és igen Lilynek hívnak. – A férfi ekkor bement a kocsi hátuljába és kihozott egy hatalmas plüss tigris, amit átadott Lilynek.

- Akkor ez a magáé – jelentette ki a férfi, és ekkor kezdett megnyugodni, Lily pedig egyre idegesebb lenni.

- Látott minket az állatkertben – szűrte a fogai között és folyamatosan a teret kémlelte. – Mindenhová követ, és észre sem vesszük – mondta, és a kezei remegtek, ahogyan az ajkai is. Az emberek meg körülöttünk kezdték a fejüket fogni, majd kiabálni.

- A francba! Lily, figyelj rám – próbálkoztam a szemeibe nézni. – Le kell nyugodnod! Nem akarod bántani ezeket az embereket – öleltem magamhoz. Éreztem, ahogy megnyugszik, és azt is, hogy a könnyei a pólómat áztatják. – Hé, figyelj ide, te mondtad reggel, hogy ha túllépünk a kisded játékain, akkor abbahagyja egy idő után. Ezért ma jól fogjuk érezni magunkat, ezt a tigrist meg…

- Anya, nézd mekkora plüss, nagyon nagy – csicseregte egy kislány nem messze tőlünk. Lily is hallotta, és el is indult a pici lány felé.

- Ha anyukád megengedi, akkor neked adom – nézett fel a nőre, aki először vonakodott ugyan, de elfogadták. Ezután pedig úgy tettünk, mintha nem történt volna semmi. Szerettem ezt Lilyben, annyira könnyen túllép dolgokon és a pillanatnak él, hogy néha nem hiszek a szememnek. Nem találkoztam még ilyen emberrel, mint ő.

- És most hová menjünk? – kérdeztem tőle, ő pedig ismét körbenézett és rámutatott egy hintára.

- Legyen az első az, a neve nem hangzik rosszul - Break Dance - főleg, hogy kezdesz megbarátkozni a tánccal, aztán jöhet a Sky Flyer, majd a Flying Circus, utána a Top Spin és a két legrosszabbat hagytam legutoljára – sorolta, miközben mindegyik hintára rámutatott. Bevallom nagyot kellett nyelnem, mert ahogyan néztem az ide-oda forgó, nem kis magasságban lengő, pörgő masinákat, hát a félelem engem is elfogott. – Hahó – lengette meg a kezét előttem. – Csak nem elment a kedved a kipróbálásuktól? – kuncogott mellettem.

- Nem, de azért egy kicsit…

- Értem, viszont az lesz az utolsó kettő – fordított meg. – A T-Rex és a Torony.

- Te jó ég! Milyen magas az? – kérdeztem, mialatt próbáltam megsaccolni.

- Azt írják, hogy a legmagasabb pontja harminchét méter, és mikor felér 4G-vel zuhanni kezd – informált a papírkájáról.

- Biztosan fel akarsz ülni te erre?

- Naná! Egy életre szóló élmény lehet! – csicseregte, miközben azt láttam rajta, hogy tényleg szeretné.

- Akkor vágjunk bele, de utána megnézzük a Tréfás Dzsungel Vasutat, meg az Elvarázsolt kastélyt és a…

- …Mesecsónakot – vágta rá.

- Igen azt, és szerintem azzal minden hintát kipróbáltunk – gondolkoztam el a lehetőségeken.

- Nem mindet, egy még van, de azt legutoljára szeretném – fogta meg a karomat, majd beszálltunk az őrült masinák egyikébe. Sorra ültünk egyikből a másikba, és némelyiknél úgy éreztem, hogy ennél nem jöhet rosszabb, aztán felültünk a T-Rexre, és leszállva arról le kellett ülnöm egy percre, de Lilynek is. Vártunk vagy öt percet, majd nagy levegőt véve, felültünk a Toronyra. Lily ekkor megfogta a kezemet, mert harminchét méter, az harminchét. Felfelé is nagyon félt, de amikor elkezdtünk zuhanni, a sikításával a frászt hozta rám. Amikor kiszabadultunk az ülésekből, még mindig szorította a kezemet, ahogyan én az övét, és elindultunk egy kis pihentető csónakázásra. Az Elvarázsolt kastély egyes szakaszain, a hirtelen előbukkanó alakoktól ő megijedt, viszont én hallva a kattanást, mely előre jelezte, hogy mi következik, nem ijedtem meg. A Mesecsónak maga volt a visszaemlékezés a féktelen gyermekkorra, és megtudtam, hogy Lily szereti a meséket.

- Mond, melyik hintát hagytuk ki? – kérdeztem tőle, mikor kisegítettem a csónakból.

- Gyere, itt van nem messze – húzott maga után, majd hirtelen megállt és a szemei csak úgy csillogtak. – Paul, mond, ültél már bikán?

- Hogy min? – kerekedtek el a szemeim, és elsőre azt hittem, hogy igazi bikára gondolt, majd amikor rámutatott a rodeó szimulátorra csak mosolyogtam egyet.

- Na? Ültél már ilyenen? – ütött egy finomat a vállamba, a válaszomat pedig az arckifejezésem elárulta. – Akkor itt az ideje – tolt közelebb, majd kifizetett egy menetet, így nem volt mit tenni felültem rá. Amikor elindult, még simán ültem rajta, viszont a gyorsításnál már meg kellett kapaszkodnom, és a végén jó nagyot csattantam a puha szőnyegen. Lily egy pillanatra megijedt, majd a kezét a szája elé kapta, hogy ne lássam nevetni. Ez sértette a büszkeségemet ezért emelt hangon vetettem fel neki a lehetőséget, de ezt hamar meg is bántam.

- Kiröhögsz? Na lássuk neked talán jobban megy? – Mikor kimondtam a szavakat rögtön vissza akartam szívni, de akkor már késő volt. Lily elindult a bika felé, és úgy ült rá, mint aki nem először teszi ezt. Most én voltam az, aki riadtan nézte, ahogy megüli az egyre gyorsabban mozgó szimulátort, majd leesve még egyszer vissza akart ülni, de megakadályoztam egy lágy csókkal, de a kíváncsiság csak nem hagyott nyugodni. – Édes, ugye nem először ülsz ilyenen, és puskát sem először fogtál a kezedbe? – A lesütött szemei elárulták, ezért a válasz már nem is érdekelt annyira.

- Tudod, édesapámnak egyik álma az volt, hogy nyisson egy szórakozóhelyet a fiataloknak, ahol mindenféle játékok, például darts, csocsó, bowling, billiárd lettek volna, ráadásul még egy rodeó gépet is szeretett volna, ezért jól ismerem ezeket a dolgokat. A puskával pedig az a helyzet, hogy az is apunak köszönhető, mert meg kellett tanulnom bánni vele, hiszen az állatainkat meg kellett védeni a farkasoktól. – Azt hittem, hogy rosszul hallok, és csak félreértettem azt, amit mondott, ő pedig hiper gyorsan kapcsolt. – Jaj, ne haragudj! Soha nem öltem meg egyetlen farkast sem, csak mindig rájuk ijesztettünk. Annyira sajnálom – hadarta, majd megnyugodott, amikor csak megráztam a fejem, annak függvényében, hogy semmi baj, csak egy kicsit meglepődtem. De ő csak nem akarta túltenni magát a dolgon, és nem is figyelte merre megyünk.

- Lily, azt mondtad, hogy egy hinta kimaradt. Megtudhatnám, hogy melyik az? – simogattam meg az arcát, ami megtette a hatását.

LILY SZEMSZÖGE:

Nagyon rosszul éreztem magamat, hiszen megbántottam Pault egy ártatlan megjegyzéssel, ami igazából igaz volt, de nem úgy, ahogyan ő gondolta. Sosem bántottam egy farkast sem, de ha azt nézzük, ő nem teljes mivoltában farkas, hanem ember, és nem hiszem, hogy valaha lett volna merszem rálőni egy majd három méteres állatra. A gondolattól is kirázott a hideg, ahogy belegondoltam abba, mit is csináltam volna, ha a falka valamely tagját megláttam volna Montana hegyei között. Az biztos, hogy először megdörzsöltem volna a szememet, hogy jól látok-e, és ha megbizonyosodom, hogy igen, olyan gyorsan elmegyek onnan, hogy csak a hátamat látják. Vagy mégsem?! Sajnos a kíváncsiságom miatt mindig bajba kerülök, ezért hajlok arra, hogy a farkas után mentem volna. Na, de ez nem történt meg, és már nem is fog, hiszen más módon ismertem meg a Quiluite törzset.

- Lily, azt mondtad, hogy egy hinta kimaradt. Megtudhatnám, hogy melyik az? – kérdezte Paul, miközben megsimogatta az arcomat. A lágy érintése maga volt a megnyugvás, így teljesen átadtam magam ennek az érzésnek, majd elindultunk a Vidámpart közepére felállított körhintához. Nagyon régen ültem már ilyen hintán, és ha azt nézzük kimondottam gyerekhintának számít, de a felnőttek is ugyanúgy tudják élvezni, mint a kicsik. És ha azt nézzük egyikünk sem felnőtt még, ezért vettünk két jegyet.

- Ugye jól gondolom, hogy ide szeretnél ülni? – állt meg az egyik ló mellett kedvesem.

- Igen, látom elraktározod a dolgokat. És mond, tudod, már, hogy miket szeretek még? – kérdeztem, miközben felültem az egyik lóra.

- Vannak ötleteim – ült fel a mellettem lévő paripára.

- Ennek örülök, de csak egy választ fogadok el – kapaszkodtam meg, mert elindultunk. A menetidő végéig nem beszéltünk, csak élveztük a két percre visszakapott gyerekkort. Láttam rajta, hogy ő is élvezi, hiszen fülig ért a szája. Mikor a fiatal fiú leállította a hintát, legszívesebben mentem volna még egy kört, de mivel reggel korán kell kelnem, indulnunk kellett. A kocsi felé sétálva ismét rákérdeztem a válaszára, és míg gondolkodott előkerestem a kulcsokat. – Várom a választ – fordultam felé.

- Rendben. Mivel édesszájú vagy, ezért én úgy gondolom, hogy… - a mondatot viszont nem fejezte be, de elővett a kabátja zsebéből egy tábla csokoládét, aminek hatására elhúztam a szám. – Ezek szerint nem a csokoládé a válasz – keseredett el.

- Nem, nem a csoki, mert nem szeretem – léptem hozzá közelebb. – De tudod mit? Megmutatom neked, hogy mivel tudsz levenni a lábamról, becses személyeden kívül – nyitottam ki az ajtót. Ő is beszállt, arcán csalódottság, mert sajnos a mai estét elbukta.

Nem mentük messze, mivel pár utcányira volt egy édességbolt, ami a legnagyobb volt Seattle-ben. Beérve, tényleg úgy éreztem magamat, mint kisgyerek a cukorkaboltban. Mentem volna jobbra, balra, markoltam volna bele egyik cukorból a másikba, és teljesen elkapott a zsongás. Ekkor egy lány lépett oda hozzánk, és széles mosollyal az arcán kezdett nekünk csacsogni. Ahogy hallgattam, rájöttem, hogy hostess munka keretében van a boltban.

- Kipróbálják az új termékünket? – kérdezte vagy másodjára, én pedig a kezére néztem, amiben két nyalóka volt, én pedig egyből rácsaptam az ajánlatra.

- Persze, hogy kipróbáljuk, viszont körbe is néznénk – villantottam rá egy mosolyt, majd elvéve a két édességet, kerestem egy kosarat, mert nagyon sok mindent szerettem volna venni.

- Tehát a cukrokért vagy oda? – kérdezte a második polc után, mert a kosár már félig tele volt.

- Igen, legyen az töltött vagy töltetlen vagy egy nyalóka – tettem vissza a számba az eper ízű csodát.

- Az biztos, hogy szereted, mert lassan leszakad a karom, mert telepakoltad a kosarat – mondta nyögve, de sajnos nem vettem be ezt a színjátékot, ezért letette a kosarat, és szokásához híven bohóckodni kezdett. Ezeket a bolondos pillanatokat muszáj volt megörökítenem, ezért előkaptam a telefonomat és készítettem pár képet.

- Nagyon jók lettek ezek a képek – nézegettem őket a hazafelé vezető úton.

- Elképzelem – rázta meg a fejét. – Ha a többiek meglátnak belőle egyet is…

- Akkor azt mondod, hogy a sok édességtől édes lett a jellemed – mosolyogtam, sőt a végén elnevettem magamat, ahogyan Paul is. Ezután az út további részében csendben voltunk, én azért mert ismét fáradt voltam, ő pedig vezetett, és mivel én nem szóltam, ő nem kezdeményezett beszélgetést.

Otthon Alice izgatottam várt már minket, és amikor azt mondta, hogy reggel hétre kell mennünk a kozmetikushoz, majdnem visszamondtam az egészet, aztán mégis rábólintottam. Úgy gondoltam, hogy a szépítkezés és a vásárlás után simán le tudok még feküdni aludni. Esmé csinált nekünk vacsorát, Nessie-ék is utánunk egy kicsivel toppantak be. Ők kirándulni mentek ma, ahogyan tegnap is, de mégis volt egy olyan érzésem, hogy a mai nap nem mentek ők kirándulni. Néztek őket, ahogyan széles vigyorral az arcukon lopva néznek egymásra, mintha el akarnának titkolni valamit. A következő falat ekkor megállt a számban, és kikerekedett szemekkel néztem barátnőmre. Ekkor örültem csak igazán, hogy Edward nem látja a gondolataimat, mert ha megtudná azt, amire gondoltam, hát kitörne a harmadik és a negyedik világháború is.

Miközben ettünk egyre jobban megbizonyosodtam arról, hogy ők ketten bizony lefeküdtek egymással. Örültem, hogy Nessie boldog, és Jake-en is ezt láttam, de nagyon gyorsan felváltotta ezt az érzést az ellentéte, főleg, ha a reggel történtekre gondoltam. Vajon nekünk lesz valamikor lehetőségünk, arra, hogy egymáséi legyünk? Mindig közbejön valami, vagy közbeszól valaki. Eddig úgy voltam vele, hogy Michael majd abbahagyja a dolgait, de rá kell jönnöm, hogy nem fogja. Csak azt nem tudom, hogy mi ezzel a célja.

- Lily, kérsz még? – simogatta meg a karomat Paul, majd lehunyva szememet megrázta a fejemet.

- Köszönöm, nem kérek – toltam hátra a széket – felmegyek aludni, mert holnap korán kelek. – Felérve egyenesen a fürdőbe mentem, lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba. Paul ekkor lépett be az ajtón, láttam, hogy ő is megfürdött, és szó nélkül befeküdt mellém, és magához húzott.

- Jó éjszakát – csókolt lágyan a nyakamba.

- Neked is – bújtam még jobban hozzá, és örültem annak, hogy nem kérdezősködik, mert nem lett volna kedvem magyarázkodni, és elmesélni búmat-bánatomat.

˜ ˚ ˜

A csörgőóra eszeveszetten berregett, és amikor lenyomtam, majdnem leestem az ágyról. Iszonyatosan fáradt voltam, szinte csukott szemmel vánszorogtam ki a fürdőbe, majd a ruhát is ugyanígy vettem fel. Mikor lementem Alice már toporgott a nappaliban, és mikor meglátott kihúzott az autóig. Megpróbáltam még aludni egy kicsit a kocsiban, de nem sikerült, mert Alice folytonosan csacsogott. Igazából azt sem tudtam, hogy miről, mert csak a csilingelő hangja visszhangzott a fülemben.

- Meg is érkeztünk – parkolt le a szalon előtt Alice, ami nem volt kicsi. Mint kiderült nem három ember dolgozik benne, hanem jóval több, de mi a három legjobbhoz mentünk, akik eleve egy csapatot alkotnak.

- Jó reggelt! – köszöntünk egyszerre, amikor beléptünk. Kellemes meleg volt bent, és azt sem tudtam, hogy kikhez jöttünk. Viszont Alice már be volt sózva, és rántott is magával. Három fiatal lányhoz sétáltunk, akiknek gyorsan be is mutatott. – Lányok ő itt Lily, a másik unokahúgom. Lily, ő Nina – mutatott a szőke hajú lányra, aki a kozmetikus. – Ő Erin, ő pedig Anna – fordult a nők felé. Anna egy hosszú fekete hajú lány, ő a fodrász és Erin pedig egy igazán vagány csajnak néz ki, akiben van tehetség a falat díszítő képek alapján.

- És mit szeretnél Lily? – kérdezte Anna.

- Igazából én a kozmetikába és Erinhez jöttem – néztem a lányra, majd Alice-re, aki természetesen elfordította a fejét, és ez bosszúért kiáltott. – De ha már itt vagyok, akkor levágatom a hajamat, nagyon rövidre.

- Na azt már nem – csattant fel nagynéném hangja, mire én elnevettem magamat.

- Nem akarom levágatni, de csinálhatnánk vele valamit. Mondjuk vágjunk egy kicsit belőle, és szeretnék hullámokat, de nem kicsiket, hanem nagyokat, amik nem a végtelenségig tartósak, hanem mondjuk holnap reggelig.

- Te aztán határozott egy személyiség vagy – mondta Erin, majd folytatta. – Ha jól gondolom, akkor a körmöd díszítésével is így állsz.

- Igen, így van, sőt Ninához is egy új technika miatt jöttem el, mert kíváncsi vagyok, hogyan készítik el, és milyen az eredmény.

- Akkor szerintem nálam kezdesz – jelentette ki a kozmetikus lányzó – utána, odaülsz Erinhez, ahol Anna simán neki tud kezdeni a hajadnak. A búra tolható, így míg kész lesz a körmöd, a hajad is meg fog száradni.

- Ez szuper – húzódott mosolyra a szám, majd bementem Ninával a kis helységbe, de megbeszéltük, hogy az ajtót nem csukjuk be. – Nina, miközben csinálod mesélnél nekem erről a 3D-s módszerről? Tudod sokat olvastam róla, de más az, amikor a szakértőtől hallja az ember.

- Persze, elmondok róla egy-két dolgot. Viszont megmondanád nekem, hogy volt-e már műszempillád? Mármint a régi fajta – kérdezte.

- Az az egy soros, amit fel kellett ragasztani?

- Igen az.

- Nem, nem volt, de láttam már olyat.

- Ez jó hír, mivel ahhoz képest ez a fajta sokkalta jobb, és esztétikusabb, mivel szempilladúsítás, és hosszabbítás történik egyszerre, ráadásul sokkal természetesebb hatás érhető el vele. A pillákat szálanként rugalmas ragasztóval illesztjük a saját szempillához, és a vastagság is megegyezik az eredeti szempilláéval. Szemenként harminc-harminc szálat „ültetünk” be. Ezek a 3D-Lashes műszempillák súlytalanok, nem fogod őket érezni, és nyugodtan zuhanyozhatsz, úszhatsz, sportolhat, és alvás közben sem sérül.

- És jól tudom, hogy különböző színek vannak belőle?

- Igen, ez így van. Alice említette, hogy feketét és lilát szeretnél. Nagyon jól fog kinézni szerintem. – Ezután nem igazán beszélgettünk, mert a meleg, ami a kicsiny szobában volt, nagyon elálmosított, így pihentem azon idő alatt, míg ő dolgozott. – Készen is vagy – mondta lágyan, majd felülve teljesen megdöbbentett a látvány.

- Ez valami fantasztikus, nem is lehet észrevenni, eszméletlen mennyire természetes. Köszönöm – fordultam a lány felé, aki nagyokat mosolygott.

- Nincs mit, örülök, hogy meg vagy elégedve vele és, hogy tetszik – indult el kifelé. – Gyere a lányok már várnak. - Amikor kimentem Alice egyből rám vetette magát és hála az égnek neki is tetszett, így leültem Erin elé, aki elém tett egy mappát.

- Nézd meg ezeket, talán találsz olyat, ami tetszeni fog. Tudom, hogy lilát szeretnél, ezért azok itt vannak – nyitotta ki a füzetet.

- Nagyon tehetséges vagy. Ezek nagyon szépek – néztem fel rá, és ekkor a következő oldalon, megtaláltam a tökéletes mintát. – Ezt szeretném – fordítottam meg a mappát.

- Ejha, és a hosszúságával meg fogsz tudni birkózni? – kérdezte Alice.

- Szerintem nem lesz gond, és úgy gondolom, hogy ez a minta, csak ilyen hosszúságon mutat szépen.

- Egy kicsit lerövidíthetem, ha gondolod, úgy is szép lesz, hidd el – szólt közbe Erin.

- Rendben, legyen úgy, és akkor Alice is megnyugodhat egy kicsit – kacsintottam nagynénémre.

- Akkor most én adok neked egy könyvet – lépett mellém Anna, és ő is kinyitotta valahol a könyvnek nem igazán mondható füzetét. – Itt találod a hullámos frizurákat, és ha találsz olyat, amilyet gondoltál, akkor már neki is kezdek. – A válaszom egy biccentés volt, és nem is kellett sokat keresni, hiszen az első oldalon levő színésznőnek a haja pontosan olyan volt, amilyet szerettem volna.

- Meg is van – mutattam a képre, majd becsuktam a füzetet és visszaadtam.

Ezután egyszerre ketten is dolgoztak azon, hogy este minél tökéletesebben nézzek ki. Anna hipp-hopp végzett. Olyan gyorsan rakta bele a csavarókat a hajamba, hogy észre sem vettem, amikor a burát odatolta. Erinhez viszont nem mertem szólni sem, mert teljesen bele volt merülve a művészetbe. Iszonyatosan tehetségesnek tartom, és amilyen képeket néztem a munkáiról, az állam is leesett. Na én ezt nem tudnám csinálni, abban biztos voltam. Mikor a fejemen lévő gép, csengetett egyet, Anna kiszedte a csavarókat, és rögzítette a hajamat hajlakkal. Nagyon tetszett, főleg, hogy Erin mögött volt egy jó nagy tükör így láttam magamat benne. A műkörmös lány még háromnegyed óráig munkálkodott az ujjaim végén, de a végeredményre nem találtam szavakat.

- Tetszik? – kérdezte a lány, amikor még mindig nem szólaltam meg.

- Nagyon – forgattam a kezemet. – Szerintem nem lesz ezzel gond, már most olyan mintha mindig lett volna műkörmöm. Nem is kell megszoknom – örvendeztem. Beszélgettünk a lányokkal még pár percig, majd Alice kifizetett mindent és elindultunk vásárolni.

- Paul meg lesz lepve – mondta sejtelmesen, mikor beszálltunk a kocsiba, majd gyorsan folytatta, mert látta rajtam, hogy éppen szólni akartam. – Tudod, csak este fogtok találkozni, mert Sam elhívta valahová, és náluk fog átöltözni, így onnan fog jönni érted. Elvitte a kocsidat, remélem nem baj – nézett rám bocsánatkérően Alice.

- Nem, nem gond, hiszen nem akartam ma menni sehová. Viszont kíváncsi vagyok mit is akar felvenni, mert ezt nem beszéltük meg, és én nem akarok nagyon kiöltözni, ha ő lazán szeretne jönni.

- Nyugi, gondoskodtam erről is. Nagyon jól fog kinézni, hidd el. Passzolni fogtok egymáshoz – fordult felém Alice, én pedig simán meg tudtam volna ölelni, ha éppen nem 130 km/h-val közlekedtünk volna. Hamar elértük a bevásárló központot, ahol bolondos vámpírunk szerencsére úgy tett, ahogyan kértem. Célirányosan mentünk vásárolni.

Belépve az üzletbe, Alice intett az eladónak, aki már ott is volt mellettünk. Mikor elmondta, hogy mit is keresünk, a nő a két kezére fektetve az anyagot jött felénk. A fekete szatén csípőnadrág pont jó volt rám, és utolsó darabként még kedvezményt is kaptunk. Már csak egy fekete cipő kellett, így elindultunk és úgy voltunk vele, hogy vagy meglátjuk a megfelelőt, vagy nem. Alice folyamatosan csacsogott, én pedig fél füllel hallgattam csak, és az egyik bolt előtt megláttam egy magas sarkú cipőt, ezért gyorsan bementem.

- Jó napot! – sétáltam az eladóhoz. – Tudna nekem segíteni abban, hogy abból az aranyszínű női félcipőből, van fekete színben is? – kérdeztem, miközben az ablak felé mutattam.

- Várjon megnézem, de úgy emlékszem, hogy egyetlen egy fekete darab maradt – mondta, és egy szekrényben kutatott. – Jól emlékeztem, hogy van, de harminchetes méretben.

- Az megfelelő – csaptam össze a tenyeremet, és miután felpróbáltam még boldogabb lettem. – Oh, hello Alice – fordultam meg, mert a tükörben megláttam mérges nagynénémet. – Bocsika, hogy nem szóltam, de annyira bele voltál merülve a fe…

- Ne mond ki – emelte fel az ujját, de a szemei a cipőre siklottak. – Szép darab, és szerintem kellene venned egy párat az aranyszínűből is. Kisasszony – szólt hátra ekkor. – Szeretnénk az aranyból is egy párat harminchetes méretben.

- Alice, ugye most már megyünk haza? – faggattam, miközben ismét húzott maga után.

- Nem megyünk, mert szeretném, ha ennél valamit, hiszen hallottam nem egyszer, hogy korog a gyomrod. Nem tudom, hogy miért nem szólsz, hogy éhes vagy – dorgált meg, majd leültünk és rendelt nekem ebédet. Elmúlt már jócskán dél, mikor végre hazaindultunk, de előtte bementünk még egy drogériába, és vettünk egy csomó szemhéjfestéket, alapozót, szájfényt, és mindent, ami szerinte kellett az esti sminkemhez.

˜ ˚ ˜

A kádban ülve hallottam, ahogy Alice pakol a szobámban. Csukódott jó párszor a szekrényajtó, majd bevágta a fiókot is, így gyorsan lemosva magamat, elindultam kifelé. Éppen félig bent volt a szekrényben, én pedig az ágy oszlopának támaszkodva figyeltem és kuncogtam rajta.

- Mi olyan vicces? – kérdezte a bútordarabból.

- Semmi, de elmondanád, hogy mit keresel annyira? – faggattam, mert ha nem teszem még a végén megsértődik.

- Táskát keresek neked – válaszolta, majd rám nézett.

- Felesleges Alice, mert nem szándékozom táskát vinni. Az irataimat rábízom Paulra, és a pénzt is, a telefonomat meg itthon hagyom. Tudod ha baj lenne másfajta kommunikációt használok – mutattam a fejemre.

- Rendben győztél, viszont készülődj, mert Paul lassan itt lesz. Nessie is még készülődik, Jake meg idegesen toporog a nappaliban – fojtotta vissza a nevetését, majd kiment. A ruháim az ágyra voltak készítve. A fekete szatén nadrág mellé egy elegáns, de egyben szexi fűzőt választottam. Harisnyát nem akartam felvenni, de be kell vallanom, hogy elgondolkoztam rajta, mert féltem, hogy az új cipő fel fogja törni a lábamat. A végén mezítláb léptem bele a magas sarkúba, majd a tükör előtt állva, már csak a sminkem hiányzott. Alice gondolom láthatta, hogy szólni akarok neki, úgyhogy máris mellettem állt és átvonszolt Rosalie-hoz.

- A hajad nagyon jól megtartotta a formáját, de azért én fújnék még rá egy kis lakkot – gondolkozott hangosan a szőke vámpír, majd a fél tubussal ráfújta a hajamra a kezében lévő flakon tartalmát. Alice ez alatt rögtönzött sminkstúdiót varázsolt és negyed óra alatt, olyan sminket készített, hogy nem hittem a szememnek.

- Alice te is egy igazi művész vagy. Úgy érzem jó lesz ez az este – nézegettem magamat a tükörben, miközben ők magamra hagytak. Később átmentem a szobámba, és kerestem magamnak egy kabátot, amit az alkaromra terítettem, és elindultam lefelé. Kilépve a szobából barátnőmbe botlottam, aki kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Ejha, te aztán kitettél magadért – nézett végig rajtam. – Nagyon jó a hajad, ahogyan a sminked is, a ruha szuper, a körmöd pedig…király. – Erre mindketten elnevettük magunkat, nekem pedig eszembe jutott, hogy az irataimat, és a pénzt az iskolatáskámban hagytam.

- Nessie levinnéd a kabátomat? Mindjárt megyek én is – nyújtottam felé a fekete anyagot, majd visszarohantam a szobámba.

PAUL SZEMSZÖGE:

A nappaliban ültünk és vártuk a lányokat. Nessie a lépcsőn lépdelt lefelé, és Jake mellé ült, de ebben a pillanatban Lily is megjelent, a szavam pedig ekkor állt el. Sosem láttam még hasonló ruhában, sem ilyen sminkkel, a haja is más, egyszóval leírva, a látvány megbabonázott, hiszen csak egyhelyben álltam. Mikor szerelmem mellém él, belenézett a szemembe, majd elmosolyodott, és egy nagy puszit adott az arcomra. Hallottam, ahogy a többiek kuncogtak, ki magában, ki hangosan, de ez sem érdekelt. Felfűtött érzelmekkel indultam el kifelé, és le sem tudtam venni a szemeimet róla, és egyszer csak Edward megköszörülte a torkát.

- Meddig szeretnétek maradni? – kérdezte, és furcsa volt, hogy folyton az arcomat fürkészi.

- Én úgy gondoltam, hogy hajnalig maradunk – vágta rá Lily, de Edward csak nem hagyta annyiban.

- És utána hazajöttök? – faggatózott tovább.

- Igen hazajövünk? De miért kérdezed ezt? – fordult vissza kedvesem, és láttam rajta, hogy összeáll neki a kép, amely nekem már rég egyben volt. – Edward – hajtotta le a fejét kedvesem – ha vége a bulinak, akkor egyből hazajövünk és nem fogunk semmi olyat csinálni, amin jelen pillanatban járnak a gondolataid. Úgyhogy menj be és nyugodj meg, és alu…, ezt felesleges mondanom, mert ez úgysem menne, viszont…, na jó ezt sem mondom inkább. Na de, megyünk, ti meg foglaljátok le egymást, mindenki a maga partnerével – vágódott be a kocsiba, majd én is beszálltam, Nessie-ék pedig pörgő kerekekkel hajtottak el mellettünk. Kiértünk a főútra, és én ekkor oldódtam fel, vagyis talán.

- Nagyon szép vagy – csúsztattam a kezemet a kezére, és a válasz egy szikrázó mosoly volt.

- Te is nagyon jól nézel ki, látom, Alice tényleg beváltotta azt, amit mondott – hajolt előre és megigazította az ingem gallérját. Hálás voltam a minden lében kanál vámpírnak, hogy segített nekem abban, hogy mit vegyek fel, mert eléggé foglalkoztatott. Végül ő megoldotta. Egy fekete farmernadrágot és egy inget hozott át Samékhez, melynek olyan színe volt, mint Lily fűzőjén a kínai virágoknak. A legjobb viszont az alkalmi cipő volt, ami meglepő módon nagyon kényelmes volt. Elegáns, méregdrága, amit hihetetlenül megszerettem. Valljuk be! Alice elkényeztet.

- Igen, örülök, hogy segített, mert én simán egy ócska farmerban jöttem volna – pillantottam rá, de valahogy tudta, hogy csak füllentettem, és nyugodtam dőlt hátra az ülésben. Elég gyorsan odaértünk, és már messziről hallottuk a zenét. Leparkolva Jake a mellkasa előtt összefont kézzel dőlt a Lotusnak, Nessie pedig még bent ült a kocsiba. Szerencsére nem mondtak semmit, de a lányokon látszott, hogy be vannak zsongva. A ruhatárba beadták a kabátot, majd Lily a zsebembe csúsztatta az iratait, és egy csomó pénzt. Ezután kerestünk egy asztalt és leültünk. A zene nagyon jó volt, és előre mosolyogtam, mert tudtam, hogy előbb-utóbb táncolni fogunk. Lily folyamatosan a tömeget kémlelte, majd hirtelen felállt és elindult két srác és két lány felé, akiket meghívott az asztalunkhoz. Kiderült, hogy forksiak, és egy iskolába járnak, sőt a jótékonysági bálon is részt fognak venni.

- Miley-s, te mikor fogsz játszani? – kíváncsiskodott Lily, majd rám kacsintott.

- Nemsokára, addig is kértek valamit inni? – kérdezte a fiatal srác, és intett is az egyik pincérnek. Kértünk üdítőket, Jake-kel kértünk egy-egy Jagert, ezzel áttestálva Lilyre a vezetést. Ekkor a telefonom csörögni kezdett, Alice hívott és kedvesemmel szeretett volna beszélni. Nem hallottam, hogy a vámpír lány mit mond, de kedvesem mosolygós arca elárulta, hogy valami jó hírt. Mikor letette a telefont, a pincér éppen indulni akart, mikor ő odaszólt neki.

- Elnézést, kérem hozzon nekem egy dupla whiskyt sok jéggel, mellé három deci kólát citrommal és szívószállal. Köszönöm.

- Lily ki fog így vezetni? – suhant át a gondolat az agyamon, ő pedig megsúgta a választ, és ezért most imádtam Alice-t. Miley-s nem sokkal az italok elfogyasztása után felállt, elindult a dj-hez, és leváltotta őt. Egy fiatal lány ekkor odaállt a mikrofonhoz, Lily pedig ekkor állt fel, és húzott magával engem is.

LILY SZEMSZÖGE:

Végre Miley-s elindult leváltani a fiatal srácot, aki eddig zenél, így amikor már a gépe előtt állt, Pault magammal húzva elindultunk a táncparkett közepére, majd elkezdődött a zene. Be kell vallanom egy szemét kis dög voltam, mert nem mondtam el Paulnak, hogy milyen zene lesz a klubban, de amikor megláttam táncolni, rájöttem, hogy nagyon nem jött be a cselem.

Igaz megkérdezte a tánc vége előtt, hogy mi a fene ez, de engem nem tud átverni. A nyakam teszem rá, hogy utána nézett a klubnak, sőt azt is megmerném kockáztatni, hogy gyakorolta ezt a fajta táncot, amit éppen táncolt. A mozdulatok nem voltak begyakoroltak, és sok nem magától jött, mégis egy kész koreográfiát láthattam magam előtt. És ez két szempontból is mosolyt csalt az arcomra. Egyrészről, hogy úgy érzem valamilyen szintem kezdtem megszerettetni Paullal a táncot, a második pedig az, hogy megtaláltam a jótékonysági bálra a páromat, aki mellettem fog táncolni, és nagyon, de nagyon jól fog helyt állni. Amikor vége lett a zenének, egyszerűen nem tudtam leülni, hiszen úgy pörögtem, mint a vidámparkban, ha nem jobban. Ezért hol Nessie, hol Amanda, hol Paul táncolt velem, sőt még Jake-et is rá tudtam egyszer venni, hogy lépkedjen jobbra és balra.

Kifulladásig táncoltam, és egy kicsit be is csíptem, így hajnali négykor felhívtuk Alice-t, aki már úton is volt Jasperrel, aki haza fog minket vinni. De míg vártunk, akkor sem tudtam leülni, még akkor is táncoltam, majd megláttam Alice-t, aki elindult felém. Azt mondta, hogy sosem látott még ilyen állapotban, pedig én csak jól éreztem magamat, és közel sem voltam berúgva. Fiatal vagyok, aki azt hiszem megengedheti néha magának az ilyen fajta bulikat, és ez csak most kezdődik, mikor lesz vége.

Beszálltunk a kocsiba, ahol Paul ölébe hajtva a fejemet szerintem elaludhattam, mert az az utolsó emlékem, hogy simogatja a hajamat, és a hátamat, miközben Jasperrel beszélget.